A „testtartás-felismerésnek” nevezett technológiát már használja a pekingi és sanghaji utcákon a rendőrség. A szoftver a testalakból és a járásból azonosítja az embereket, akár hátulról is. Bár a legtöbb ember számára ez elég hihetetlenül hangzik, azt állítják, akár 50 méter távolságból is be lehet azonosítani valakit ennyiből.

A technológiának még vannak korlátai. Egyelőre csak 93 százalékos biztonsággal dolgozik, és nem valós időben: egy órára van szüksége, hogy a feltöltött mozgóképes adatokból meghatározza a személyt. Ehhez viszont a közönséges, most forgalomban lévő utcai kamerák is elégségesek, és nem kellenek azok a nagy felbontású, közeli felvételek, amelyeket az arcfelismerő szoftverek igényelnek. Ráadásul itt akkor is beazonosítható valaki, ha eltakarja az arcát, sőt: a testtartás, testmozgás állítólag annyira egyedi, hogy mesterséges sántikálással, görnyedt mozgással, hülye járással sem lehet átverni a szoftvert.

A fejlesztő  Watrix nevű vállalat mögött ott áll a kínai tudományos akadémia, és bár piaci termékről van szó, a fő megrendelők a kínai hatóságok.

Megállíthatatlan trend a biometrikus felismerés használata a társadalmi stabilitás fenntartásához és a társadalom menedzseléséhez. Ez egy óriási üzlet

– fűzi hozzá ehhez az ideológiailag képzett kínai kommentátor.

Az ország muszlimtöbbségű északnyugati részén, a 21. századi totális megfigyelés mintatartományának számító Hszincsian-Ujgurban a helyi hatóságok máris élénken érdeklődnek a lehetőség iránt.