Egy kis csiki, kukucs, hülye fintor, végső esetben a babák elleni csodafegyver, a kegyelmet nem ismerő hasbrummogtatás, és kifinomult humorérzékünk végre elnyeri jutalmát az értő közönségtől, akiknek szerencsére minden vicc új. Az embergyerek három-négy hónapos korban jut el a testi-lelki fejődésnek arra a szintjére, hogy még a legunalmasabb nagybácsi is zseniális standupkirálynak érezheti magát.

A babarötyögés természetével végre halálosan komoly tudományos kutatás is foglalkozik. Az amszterdami egyetem pszichológuscsapatának munkája többeknek valószínűleg álommenőnek hangozhat. A kutatók 44, három hónap és másfél év közötti baba nevetését hallgatták és tanulmányozták módszeresen. Leginkább az érdekelte őket, hogy milyen a babák nevetése ki- és belégzés közben. Ez a kettősség önmagában érdekes, a felnőtt ember ugyanis gyakorlatilag csak kilégzés közben tud természetes módon nevetni, a babák viszont, mint azt most pontosan dokumentálták, mindkét légzési fázisban rötyögnek.

Ebből ugye ilyesmi lesz:

És akkor most hallgassunk meg egy vihogó gorillát és egy kiscsimpánzt:

Az embergyerekek nevetése hasonlít a főemlősökéhez, a hangképzés szempontjából valójában közelebb is van hozzájuk, mint a felnőtt emberekéhez. Ennek pontos oka még nem ismert, de feltételezhető, hogy a közös evolúciós gyökerekhez van köze. A kutatás szerint a babák fokozatosan hagyják el a belégzéses nevetést, és ez időben nagyjából egybeesik a beszédhangképzés fejlődésével. Emiatt a kutatók azt gyanítják, hogy a kettő között összefüggés lehet: a babák valamiképp az emberi nyelvhez igazítják a nevetésüket is.

(Borítókép: Dr Vera Gatch, Mae nevű bébi csimpánzt tartja a kezében 1966 január 11-én. Fotó: Harry Benson/Express/Getty Images)