Csicsereg az ember fejében a szomorúság: erről azoknak az orvoskutatóknak köszönhetően lehet immár képünk, akik epilepsziás betegeket használták arra, hogy a tudomány történetében első alkalommal megjelenítsék, mi történik neurobiológiai szinten az agyban, ha elöntenek a negatív gondolatok.

A Cellben publikált tanulmány kutatói elektródákat tettek azoknak a műtétre váró betegeknek az agyára és az agyába (természetesen az ő beleegyezésükkel), akik súlyos epilepsziásuk miatt amúgy is műtétre vártak, és a koponyájuk emiatt egyébként is „fel volt drótozva”. A plusz elektródák azonban egy előzmények nélküli neurológiai kutatáshoz kellettek, annak a vizsgálatához, hogy milyen aktivitást mutatnak az elektromos jelek negatív érzelmek alatt.

Az agytevékenység és az érzelmek kapcsolatát többnyire fMRI-vel vizsgálják, ami az egyes agyterületek változó vérellátását mutatja meg. Mágneses rezonanciával azonban inkább csak közvetett információkat lehet szerezni az agyi aktivitásról, és a rövid, pillanatnyi változásokat nem is lehet detektálni vele. Itt azonban EEG-t használtak képalkotó eljárásként (ehhez szükség a jóval bonyolultabb és agresszívebb beavatkozást jelentő beelektródázás), amivel az agysejtek közötti elektromos aktivitás mérhető – népszerű metafora szerint az idegsejtek közötti kommunikációt teszik láthatóvá.

A kísérleti alanyok fejében tíz napig mérték az impulzusokat, miközben érzelmi változásaikat is rögzítették. Az eredmény szerint a szomorú érzelmi állapotok jellegzetes elektromos mintázattal rendelkeznek. Különösen két agyterület között zajlik ilyenkor intenzív kommunikáció: az érzelmek feldolgozásáért is felelős amigdala és az emlékezettel kapcsolatos hippokampusz között.

Az, hogy a negatív emlékek és a negatív érzelmek között pszichiátriai kapcsolat van, nem új, de most sikerült ennek a biológiai alapjait is új módon megmutatni. A felfedezés hosszabb távon segíthet a depresszió és a szorongás kezelésének továbbfejlesztésében.