December 6-ig tart az Év rovara 2019 szavazás, és a Magyar Rovartani Társaság a félidőben elárulta a kis Apolló-lepke, a magyar tarsza és a havasi cincér közötti verseny állását. Már 6700 szavazatot begyűjtöttek, kétszer többet, mint tavaly, de még változhat a sorrend.

A lilás színű virágokat kedvelő kis Apolló-lepke (Parnassius mnemosyne) nálunk védettséget élvez, de az állatfaj az erényeit is igyekszik megóvni. No nem a szokásosnál is szőrösebb testével hárítja a hódítókat, hanem a hímek gondoskodnak a riválisok távol tartásáról. A hímek olyan váladékot juttatnak a nőstény ivartnyílásának környékére, amely - mint valami természetes sziloplaszt - megszilárdul, elfedi a potroh nagy részét, és így a nőstény nehezen tud más hímekkel párosodni. Hernyói a lenyűgöző lila virágú erdei keltikéket pusztítják, és a talajion bábozódnak be.

A magyar tarsza (Isophya costata) olyan, mint egy böszme terepjáró 1.2-es motorral, csak éppen szöcsketestbe zárva. Csak csökevényes szárny van, és annyira kövér a teste, hogy a vékony lábaival nem igazán tud ugrani, inkább csak ledobja magát a sűrűbe, amikor veszélyt észlel. Növényevő, és van egy szuperképessége: petéiből a lerakás utáni második-harmadik évben bújnak ki a lárvák. Így tudják nyugalomban átvészelni veszélyes időszakokat.

Nem volt szép dolog a havasi cincért is benevezni ebbe a bajnokságba, mert ahogy a számok is mutatják, az ember tömege mindig előnyben részesíti a látványt. Formás test, dögös színek - pedig a cincérfaj nem kedveli az állati dögöt, legfeljebb a kidőlt fákat. Azokban fejlődnek a lárvái, úgy 3-4 éven át, hogy aztán röpke tíz napig mutogassák a pompás kifejlett testüket, még mielőtt a gyors párosodást követően elpusztulnak.

A Magyar Rovartani Egyesület weboldalán még többet megtudhatunk a 2019-es év jelöltjeiről, és ott lehet szavazni is rájuk.