Az MTA Biológiai Tudományok Osztálya, az Agrártudományok Osztálya, az Orvosi Tudományok Osztálya és az MTA Ökológiai Kutatóközpont közös állásfoglalása szerint koncepcióváltásra van szükség a védekezésben: országos monitorozásra, biológiai gyérítésre, rendszeres élőhely-térképezésre, akkreditált laboratóriumokra, célorientált szakértői gárdára, a lakosság tájékoztatására és aktív bevonására van szükség a nyaranta tapasztalható szúnyoginváziók elleni védekezésben.
„A szúnyogállomány monitorozásának és célzott gyérítésének járványügyi fontossága" címmel megoldási javaslatot dolgozott ki a Magyar Tudományos Akadémia a döntéshozók számára a hazai szúnyogirtási gyakorlat elavult, kis hatékonyságú és legfőképp természetkárosító módszereinek leváltása érdekében.
A szúnyogok ellen eddig alkalmazott védekezés alapvetően két dolog miatt nem tartható tovább. Egyfelől rengeteg adat támasztja alá, hogy a vegyszeres irtás durva beavatkozás a természetes táplálékláncba, nemcsak a szúnyogokat, de rengeteg más repülő rovart is elpusztít, ami aztán a többek között rovarokkal táplálkozó gerinces élőlényekre is negatív hatással van. Ráadásul a vegyszeres irtás nem hatékony, egy adott területen a szúnyogoknak csak töredékét pusztítja el (az épp repülő, vagy a fedetlen helyen üldögélő szúnyogokat). A másik szempont, amiért a vegyszeres irtás leváltására, új modell bevezetésére szükség van, az az új szúnyogfajok és az általuk hordozott és terjesztett új kórokozók megjelenése hazánkban, derül ki az Indexhez is eljuttatott közleményből.
A klímaváltozásnak köszönhetően az elmúlt évtizedekben több új, betegségterjesztő szúnyogfaj telepedett meg Európában. Egyes régiókban több esetben is kialakultak az általuk behurcolt vírusok (pl. Chikungunya-vírus, Dengue-vírus) okozta járványok. A folyamatban Magyarország is érintett, a nyugat-nílusi láz vírusának megjelenése óta minden évben bukkannak fel új, rendkívül kockázatos vírusok (pl. Usutu-vírus).
Az egyelőre nem világos, hogy a hazai szúnyogállomány mennyire fogékony ezekre az új kórokozókra, de vannak adatok arra, hogy egyes fajok terjeszthetik ezeket. Az MTA szerint a trópusi területekről behurcolt invazív szúnyogfajok betegségterjesztő képessége viszont jól dokumentált, és rendkívül komoly kockázatot jelent:
Hazánkban eddig három invazív szúnyogfajt írtak le. Tartós megtelepedésükre is egyre több tudományos bizonyíték áll rendelkezésre. Meghonosodásuk az első nagy lépés az új betegségek megjelenése és terjedése felé, de kiválthatja a már jelen lévő kórokozók intenzívebb terjedését is. Ezáltal reálissá vált új, a korábbiaknál súlyosabb járványok kialakulásának veszélye.
A járványos megbetegedések megjelenésének megakadályozására a leghatékonyabb módszer a terjesztő szúnyogok állományának kezelése, szögezi le az MTA állásfoglalása, ajánlása. Megfelelő monitoring- és gyérítési rendszerrel jelentős költségmegóvás érhető el, és megelőzhetők a köz- és állategészségügyi veszélyhelyzetek.
Magyarországon jelenleg nem túl rózsás a helyzet, a potenciális veszélyekre való felkészülés terén az alábbi súlyos hiányosságok tapasztalhatók:
Az MTA szerint a vegyszeres irtás hatástalan: a rendelkezésre álló tudományos adatok alapján a jelenlegi, túlnyomórészt deltamethrin-alapú szúnyogirtás időzítése, mértéke és kivitelezési módja is alkalmatlan a szúnyogállomány hatékony és tartós kezelésére:
Az MTA felhívja a döntéshozók figyelmét arra, hogy mielőbbi koncepcióváltásra van szükség a szúnyogok elleni védekezésben. Megoldásként az alábbi intézkedéseket javasolják:
Az élettudományi osztályok és az MTA Ökológiai Kutatóközpont által támogatott közös állásfoglalást az MTA Biológiai Tudományok Osztályának Diverzitásbiológiai Tudományos Bizottsága készítette elő a társosztályok és az MTA ÖK szakértőinek közreműködésével, a fenti állásfoglalást a következő intézmények kapták meg:
Borítókép: kémiai szúnyogirtást végez egy An-2 típusú repülőgép a Tisza-tónál Kiskörénél 2018. május 29-én. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI.