Mielőtt a NASA legújabb Mars-szondája, az InSight elérné a bolygó felszínét, az űrügynökség különböző űreszközök egész arzenáljával, illetve kisebb rádióteleszkópokkal fogja hallgatni a leszállóegység jeleit.
A 146 millió kilométerre lévő jeleket különböző eszközökről gyűjtik be, így ezek más-más módon és időben érkeznek a Földre. A küldetést irányító csapat vagy azonnal értesül a sikeres landolásról, vagy órákon át várhatnak. A landolás menetét a NASA ebben a videóban mutatta be:
Most pedig lássuk, milyen eszközökkel követik a landolást.
Ahogyan az InSight leszállóegysége a Mars légkörébe ereszkedik, egyszerű rádiójeleket fog a Föld felé sugározni. A mérnökök ezt a nyugat-virginiai Green Bank Obszervatóriumból, illetve a németországi Max Planck Institute Rádiócsillagászati Központjából figyelik. A beérkező adatokat a denveri Lockheed Martin Space Station JPL irányítóközpontjába továbbítják.
Ezek az egyszerű jelek nem hordoznak túl sok információt, de a rádiómérnökök ezekkel nyomon követhetik a leszállóegységet a belépés, ereszkedés és landolás (EDL) során. Például amikor az InSight kinyitja ejtőernyőjét, a sebességváltozás hatására megváltozik a kibocsátott rádiójel frekvenciája a Doppler-effektus miatt.
A kis méretű MarCO CubeSatok apró műholdak, amik az InSight mögött repülve megkísérlik a leszállás közben kiadott jeleket a Földre továbbítani. Az egyszerű, táskánál alig nagyobb eszközök mostani küldetése a jövőbeli Mars-missziók EDL-jeltovábbítási tesztje lesz. A MarCO-k még kísérleti technológiának számítanak, de ha jól működnek, a páros a teljes leszállás folyamatát közvetíteni fogja – akár fényképet is készíthetnek a Mars felszínéről, rajta a már leszállt InSighttal.
Landolás után az InSight egy jelet továbbít a Földre, tudatva, hogy megérkezett, majd megismétli ezt – kicsit hangosabban és tisztábban. Az első alkalommal egy egyszerű rádiójelet (tone beacon) fog kibocsátani, amit a rádióteleszkópok is megpróbálnak észlelni. Másodszorra az addigra pozícióba helyezett erőteljesebb, X sávú antennával egy úgynevezett beep jelet fog küldeni. Ez a jel kicsit több információt tartalmaz, és csak akkor lesz hallható, ha az InSight ép és működőképes. Ha a NASA Deep Space Network hálózata észleli ezt a jelet, az egy elég jó mutatója lesz annak, hogy az eszköz túlélte a leszállást. A mérnököknek viszont a marsi kora estig kell majd várnia, hogy kiderüljön, megfelelően működnek-e az InSight napelemei.
A MarCO CubeSat-ok mellett a NASA MRO keringőegysége is rögzíteni fogja az InSight leszállás közben sugárzott adatait. Ezeket eltárolja, miközben eltűnik a marsi horizont alatt. Miután ismét előkerül a másik oldalról, az MRO vissza fogja játszani az adatokat a földi mérnököknek. Magyar idő szerint éjfélre elvileg össze tudják rakni a teljes MRO felvételt a landolásról. Az MRO észlelése hasonló lesz egy repülőgép fekete dobozához – azaz akkor is fontos lesz, ha az InSightnak esetleg nem sikerül leszállnia.
A NASA leghosszabb életű űreszköze szintén közvetíteni fogja az InSight adatait, miután landolt. Az Odyssey az ereszkedés egészét rögzíti és továbbítja, illetve néhány képet is csatolni fog. Arról is küldhet információkat, hogy sikeres volt-e az InSight túléléséhez elengedhetetlen napelemek üzembe helyezése. Az adatok beérkezése magyar idő szerint hajnali fél 3 körül várható.
Az Odyssey az InSight felszíni működése során gyűjtött adatok közvetítésében is részt vesz, akárcsak az MRO, a NASA Mars Atmosphere and Volatile Evolution (MAVEN), valamint az ESA Trace Gas Orbiter keringőegysége. Kis túlzással:
ami él és mozog a Mars körül, segíteni fogja a hétfőn érkező társát.
Az InSight leszállásának aktuális státuszát a NASA oldalán lehet követni, de a landolást mi is élőben közvetítjük este az Indexen.