A Michigani Egyetem kutatóinak tanulmánya szerint ha egy gyereket arra kényszerítünk, hogy bocsánatot kérjen, mielőtt megbánná a tettét, az többet árthat, mint amennyit használ.

A Merrill–Palmer folyóiratban közölt tanulmány szerint a színlelt bocsánatkéréssel a gesztus lényege, vagyis a megbánás kifejezése, a kapcsolat helyreállítását célzó erőfeszítés veszik el. A gyerek szemében emiatt a bocsánatkérő még ellenszenvesebbé válhat.

Az egyetem munkatársai megvizsgálták, hogyan reagálnak a 4-9 éves gyerekek a kortársaik között lezajló három különböző bocsánatkérési forgatókönyvre: a spontán, az utasításra történő, de őszinte, valamint a kikényszerített bocsánatkérésre.

Az eredmények szerint

• a gyerekek ugyanúgy tekintettek az őszinte bocsánatkérésre, függetlenül attól, hogy az spontán módon vagy egy felnőtt utasítására történt-e;
• a kikényszerített bocsánatkérést viszont nem érezték hatékonynak, főleg a 7-9 éves gyerekek nem;
• mindenki úgy vélte, hogy a vétkes rosszabbul érezte magát bocsánatkérés után, mint előtte;
• a 7-9 évesek szerint a bocsánatkérésre kényszerített gyerekek rossz érzései inkább a büntetés lehetőségéből fakadtak, nem a bűntudat dolgozott bennük.

Minden gyerek egyetértett azzal, hogy az áldozatok jobban érezték magukat, miután őszintén bocsánatot kértek tőlük, de a kikényszerített, nem őszinte bocsánatkérést rossz érzéssel fogadták.

Ha bocsánatkérésre kényszerítjük a gyerekünket, az visszafele fog elsülni. A gyerekek számára nem szimpatikus egy ilyen bocsánatkérő. [...] Amikor a gyerek lenyugodott, segítsünk neki megérteni, hogy mit és miért érez a másik személy. [...] A bocsánatkérés csak az egyik lehetőség, de még sok más út létezik. Kutatások bizonyítják, hogy még az óvodások is értékelik, amikor egy bajkeverő társuk tettekkel próbálja jóvátenni korábbi vétségét. A tettek néha erősebbek a szavaknál

– mondta Craig Smith, a tanulmány egyik szerzője.

(MTI)