Héliumcsóvájú gázóriást fedezett fel egy nemzetközi csillagászcsoport: egy olyan exobolygóra bukkantak, amelynek felhevült légköre szinte ballonszerűen felfújódott héliummal. Ezt a gázt fújja el egy közeli csillag sugárzása óránkénti 10 ezer kilométeres sebességgel – írja az MTI.

A HAT-P-11b (más néven Kepler-3b) gázóriás egy meleg Neptunusz: mérete a Naprendszerünkben lévő gázbolygóéhoz hasonló, központi csillagához való közelsége miatt azonban 550 Celsius-fok uralkodik rajta, szemben a Neptunusz mínusz 223 Celsius-fokos hőmérsékletével.

Bár a Földön ritka, az univerzumban a hélium a hidrogén után a második leggyakoribb elem. 2000 óta ez a nemesgáz a Naprendszeren kívüli bolygók légkörének legvalószínűbb indikátora, legalábbis elméletben. A tényleges bizonyítás csak nemrég sikerült a csillagászoknak.

Az exobolygók légkörében a hélium jelenlétének bizonyítása eddig azért volt olyan nehéz, mert a gáz színképi spektruma az infravörös tartományban, így a legtöbb műszer tartományán kívül van. A Hubble űrteleszkóp és egy másik, egy speciális spektrográffal rendelkező, földbázisú teleszkóp segítségével jutottak a tudósok a HAT-P-11b-n lévő hélium nyomára. A spektrográf a különböző hullámhosszú fényt különböző színekre bontja szét és detektorokkal megméri.

"Azt feltételeztük, hogy a csillagához való közelsége befolyásolhatja ennek az exobolygónak a légkörét" – mondta Romain Allart, a tanulmány vezetője, a Genfi Egyetem kutatója. Az új mérések egyértelműen megmutatták, hogy a csillag sugárzásának hatására a légkör felfúvódott és az űrbe szökik. Ezt a felismerést egy szimulációval is alátámasztották, amelynek segítségével végigkövették a héliumatomok mozgását.

A hélium 10 ezer kilométer per órás sebességgel fújódik a nappali oldalról az éjszakai oldalra

– mondta Vincent Bourrier kutató.

Mivel a hélium egy nagyon könnyű gáz, gyorsan kiszabadul a bolygó gravitációs erejének hatása alól, és egy nagy felhőt képez. Ettől van a HAT-P-11b-nek olyan alakja, mint egy felfújt héliumballon.

Az eredmények új lehetőségeket nyitnak az exobolygók légkörének kutatásában. Megmutatják, hogy ezeknek a légköröknek a jelzései jobban kutathatóak földbázisú teleszkópokkal, mint a Hubble-höz hasonló űrteleszkópokkal, már ha megfelelő spektrográffal vannak felszerelve. A közeli jövőben további ilyen műszerrel ellátott földbázisú teleszkópot kell építeni – vonták le a következtetést a tudósok.