„Romantikusan hangzik az erdei élet, de a városlakók csábítóbbak a másik nem számára – legalábbis ha nyílméreg békák vagyunk” – így a Guardian felütése a cikkhez, melyben a békák udvarlási repertoárját taglalják.

A vonatkozó etológiai kutatást a Panama-csatorna környékén, 11 városias és 11 természeti élőhelyen folytatták, hogy rögzítsék, pontosan milyen hanggal hívják a hímek a nőstényeket. Ez a nyílméreg (másik nevükön túngara) békáknál nagyjából úgy hangzik mint a nyolcvanas évekbeli űrhajós videojátékokban, amikor megpróbáljuk leszedni az ellenséges csillagrombolókat. Talán önök között is vannak, akik erre gerjednek, tessék:

 Az összehasonlító eredmények szerint a városi békák több és összetettebb hangképzéssel csábítanak.

A jelenséget a feltételezések szerint a nemek eltérő aránya magyarázza. Városi környezetben kevesebb a nőstény, így a hímeknek többet kell belefeccölni, hogy felhívják magukra a figyelmet. Biológiai különbségek is lehetnek a háttérben: a városi békáknak a gégéje és a hormonszintje is más lehet, mint a természetben, sőt, idegrendszeri elváltozások is lehetségesek. A kutatók számítógép generálta hangokkal is kísérleteztek, és arra jutottak, hogy ugyanazt a hangot, ami a természetben elvarázsolja a nőket, a városokban figyelemre sem méltatják.

Igen, vannak emberek, akiknek az a munkájuk, hogy hangszórókból sugárzott mesterséges kuruttyolással próbálják elcsábítani a nőstényeket.