Az élőben közvetített űrséták történelemkönyvébe valószínűleg úgy vonul be a keddi orosz művelet, mint a legstresszesebb, legextrémebb, egyben legszórakoztatóbb űrben végzett munka. Két orosz kozmonauta, Szergej Prokopjev és Oleg Kononyenko magyar idő szerint délután ötkor lépett ki a Nemzetközi Űrállomás (ISS) légzsilipjén, hogy végrehajtsák feladatukat, azaz megvizsgálják a Szojuz MSZ–9 űrhajón augusztus végén felfedezett lyukat. De mielőtt felidéznénk az élőben közvetített, hatórásra tervezett, végül csaknem nyolc órán át tartó űrséta legfontosabb, legizgalmasabb momentumait, foglaljuk össze az előzményeket.
Talán emlékeznek rá az olvasók, a nemzetközi űrkutató közösséget hosszú hetekig izgalomban tartotta, amikor kiderült, hogy az űrállomáson szökik a levegő, és ezért egy aprócska lyuk felel, amit a Szojuz MSZ–9 űrhajó orbitális kabinjának falán találtak. (Az orbitális kabin – oroszul бытовой отсек (БО), angolul: habitation modul – a személyzet pihenő- és munkahelyéül szolgáló másodlagos helyiség a Szojuzokon.) A lyukat Alexander Gerst, az ESA német űrhajósa szövettel erősített epoxigyantával betömte, így a levegő szivárgása megszűnt, a lyuk keletkezése körülötti találgatások viszont egyre szélsőségesebbek lettek.
Először az merült föl, hogy kívülről sérült meg az űrhajó burka, egy mikrometeorit üthette át a fémlemezt. Csakhogy a lyukról készült fotók alapján végül ezt a lehetőséget elvetették a földi irányítás szakértői. A lyukat ugyanis nyilvánvalóan belülről kifelé fúrta valaki, ráadásul kissé ügyetlenül, a lyuk körül többször is felkarcolva a fémet a fúrófejjel. Orosz részről ekkor az hangzott el, hogy megtalálták a felelőst: a lyukat a Szojuzt gyártó RKK Enyergija egyik dolgozója fúrta véletlenül, és hogy ne vegyék észre, leragasztotta. Azonban az űr szélsőséges hőmérsékleti viszonyai közt a ragasztás levált, a levegő szökni kezdett, így derülhetett fény a hibára.
Nem sokkal később az oroszok visszaléptek ettől a verziótól, és Dmitrij Rogozin, az orosz állami űrügynökség, a Roszkoszmosz vezetője azt közölte, hogy szabotázsakció történhetett, és nem kizárt, hogy az ISS-en dolgozó űrhajósok egyike rongálta meg szándékosan az orosz űrhajót. A kimondottan az amerikaiakra mutogató, nem túl hízelgő feltételezést persze a NASA és az ESA is egyöntetűen visszautasította, és az ISS-en dolgozó űrhajóscsapat – az orosz kozmonauták is – egyöntetűen képtelenségnek nevezte a vádakat. Mivel a felelős továbbra sincs meg, a vizsgálat nem zárult le. Ennek részeként egyrészt visszaküldik a Földre a Szojuz levegőztető rendszerének szűrőit, hogy megvizsgálhassák, akadt-e beléjük esetlegesen fémforgács, ami arról árulkodna, hogy az ISS-en belülről fúrta volna a lyukat egy űrhajós. Másrészt – és itt jön képbe a keddi rendkívüli űrséta – a Roszkoszmosz elrendelte, hogy kívülről is vizsgálják meg a Szojuzt.
A látszólag egyszerűen hangzó feladatra hosszas földi tanakodás, tervezés és szimulációs gyakorlatok után került sor kedden. Az űrsétára azért volt mindenképp szükség, mert a Szojuz MSZ–9 a tervek szerint december 19-én visszaindul három űrhajóssal a Földre, és az orbitális kabin a visszatérés során leválik az űrhajósokat szállító kapszuláról, majd elég a légkörben – így vele együtt megsemmisül a lyuk is (ebből is látszik amúgy, hogy a lyuk maga nem veszélyezteti az űrhajósok visszatérését). Az orosz űrhajósok feladata tehát az volt, hogy jussanak el az űrhajóig, vágják fel a többrétegű külső védőborítást, keressék meg a lyukat majd fotózzák-videózzák le és a feltárt felületről vegyenek mintákat. (Ennek a nyomozás céljain kívül van még egy jelentősége: kiderül, hogy mennyire lehet hatékony egy ilyen rögtönzött foltozás vészhelyzetben.)
A feladat végrehajtása két dolog miatt volt különlegesen nehéz. Egyrészt eleve nehéz eljutni a Szojuzig: mivel az ISS-hez dokkolt űrhajókon idáig nem volt szükség semmiféle külső beavatkozásra, nincs kiépített megközelítési útvonal a dokkolópontokig, ahogy nincsenek biztonsági rögzítőpontok sem az űrhajókon. Másrészt a feladat végrehajtásához szükséges célszerszámaik sincsenek az űrhajósoknak (miért is lennének, nem szokás űrhajókat kívülről konzervként bontogatni), márpedig egy Szojuz űrhajó többrétegű külső borítását felnyitni nem egyszerű. Lássuk, hogyan birkóztak meg a kihívásokkal az orosz űrhajósok.
Magyar idő szerint tehát délután ötkor lépett ki Szergej Prokopjev és Oleg Kononyenko. Három és fél óráig tartott, mire összepakolták a szükséges felszerelést, és megközelítették a Szojuz űrhajót. Ehhez az ISS orosz szegmensén lévő Sztrela karos darut használták. Először fel kellett rá erősíteni egy állóplatformot, amihez aztán stabilan rögzíteni tudták Oleg Kononyenko űrruhájának csizmáit. Amikor ezzel megvoltak, lassan, óvatosan odamanővereztek az űrhajóhoz. Az órákig tartó első szakasz után jött azonban a neheze.
Először meg kellett találni azt a kis területet a Szojuz külső borításán, ami alatt az ominózus lyuk lapult, és ott fix munkakörnyezet kialakítani. Ezt a piros, cirill betűs Szojuz felirat közelében, a Roszkoszmosz logója mellett található három-négy tenyérnyi területet kellett megnyitni, vagy ahogy az elő közvetítésben a NASA kommentátora többször is fogalmazott: "törvényszéki sebészeti vizsgálatot végrehajtani a hőszigetelő borításon". Az űrhajósoknak mindehhez egy orosz deszantos tőr (afféle Rambo-kés), és egy ágvágó metszőollóhoz hasonlító, hosszú, karos vágószerszám, valamint pár csőfogó állt rendelkezésére. Olyasmit, ami ebben a munkaszakaszban történt, nem látott még senki. Az űrhajósok felváltva kaszabolták, vagdosták, tépték a többrétegű borítást, miközben minden erejükkel igyekeztek a munkaterület fölött maradni.
A külső borítás megnyitása talán a legveszélyesebb űrhajósmunka volt az ISS történetében, ideges volt az űrhajósokkal folyamatosan kommunikáló moszkvai irányító központ, feszültek voltak az űrhajósok is, akik borzasztó nehezen boldogultak a szigetelés felvágásával. Az orosz capcom jó párszor figyelmeztette is a kozmonautákat, hogy ne improvizáljanak, ne kapkodjanak, ne veszélyeztessék se a maguk, se az űrhajó biztonságát, tartsanak szünetet többször is, hogy tiszta fejjel és meggondoltan haladhassanak a munkával.
A célterület feltárása körülbelül négy órán át tartott. Az élő közvetítésre tapadók eközben olyan jelenetsorokat láthattak, mintha valami hollywoodi filmet néztek volna. A hangosan lihegő, késsel, metszőollóval a borítást vagdosó űrhajósok drámai látványát csak fokozta az űrben szanaszét repülő, szálldosó hővisszaverő fóliadarabok, fém- és műanyagszövet szigetelőanyag-szálak kavargása, a rögzítődrótokkal biztosított szerszámok egymásba gabalyodása. Amikor fölhasogatták a szigetelést, eljutottak a mikrometeorit-pajzshoz, ami egy vastagabb alumínium-borítás a fém űrhajótesten. Ezt a metszőollóval sikerült nagy nehezen felvágni, kínosan ügyelve, hogy a fém éles pereme ne sértse fel az űrruhát. Közben lement és fölkelt a nap, változó fényviszonyok között kellett megtalálni a pár milliméteres lyukat, és mindezt persze vastag és ormótlan űrhajóskesztyűben, közben folyamatosan ügyelve arra, hogy a rögtönzött biztosítás helyükön tartsa az űrhajósokat, ne sodródjanak el állandóan egy-egy hirtelen, szélesebb kaszaboló mozdulattól. (Volt, hogy a karabinereket a Szojuz megbontott szigeteléséhez kapcsolták. Veszélyesen hangzik? Az is.)
Magyar idő szerint éjfél körül lett meg a lyuk. Innentől már felgyorsultak az események: az űrhajósok ollócsipesszel és dörzspapírral mintákat vettek a lyukon kitüremkedett szövetből és műgyantából, Kononyenko egy GoPro kamerával felvételeket készített a területről, majd összepakolás után végül december 12-én, háromnegyed egykor mehettek vissza az Űrállomás belsejébe a kozmonauták. Az űrhajó testén a műtéttel keletkezett nyílt sebet nem zárták vissza, mivel az nem lesz semmilyen hatással az űrhajósok (Szergej Prokopjev, Alexander Gerst és Serena Auñón-Chancellor) jövő heti visszatérésére.
Érdekes adalék, hogy a munka utolsó fázisában az ISS-en lévő négy másik űrhajós a bedokkolt két Szojuz űrhajóban csücsült, felkészülten arra a vészhelyzetbe, ha netalán a két űrsétáról visszatérő űrhajós nem tudná valamiért bezárni a légzsilipet. Ilyen szerencsére nem történt, Szergej Prokopjev és Oleg Kononyenko még odakint leszedegették a szkafanderükre tapadt szigetelésdarabkákat, majd rendben visszatértek az űrállomásra. Ha van dugiban tartott vodka az ISS-en, akkor azt a világon senki nem sajnálhatta tőlük mindazok után, amit véghez vittek.
Az alábbi videón megtekinthető a keddi űrséta teljes felvétele: