Hosszúkásabb fej, laposabb fejtető: a ma élő emberek egy része genetikai örökség miatt ma is olyan agy- és koponyaformával rendelkezik, ami még a neandervölgyiek örökségének tekinthető. Az ősi géneknek nincs hatása a kognitív képességekre.
A humán genetika és az emberfejlődés egyik nagy felfedezése volt az elmúlt években, hogy a korábban teljesen kihaltnak gondolt neandervölgyi DNS még ma is megtalálható az emberiségben. Ez bizonyította, hogy a modern ember és a neandervölgyiek párosodtak egymással és képesek voltak a szaporodásra, minden eredményeképp vannak emberek, akiknek a génállománya akár két százalékban is a 28 ezer éve kihalt alfajtól eredeztethető.
A Max Planck Intézet friss kutatásában sikerült azonban először kimutatni a neandervölgyi gének hatását az agy- és a fejformákra. Ehhez 4500 európai emberről készült MRI-felvételt használtak fel, majd a mintát összevetették a genetikai adatokkal. Eredményeik szerint két gén, az UBR4 és a PHLPP1 lehet meghatározó – ezeknek a szerepe már idáig is ismert volt az agyfejlődésben.
Azoknak az agyterületeknek, melyek fejlődésére a neandervölgyi géntöredékeknek hatása lehet, a tanulásban és a koordinációs képességeknek van szerepe. A kutatók külön hangsúlyozzák azonban, hogy annak nincs semmilyen jele, hogy a neandervölgyi gének bármilyen módon befolyásolnák a modern emberek kognitív képességeit.
A Current Biology-ban megjelent tanulmány eredményeiről az Independent számolt be.