A játéfejlesztés főleg gyerekként sokaknak álommenőnek tűnik, ehhez képest a videojátékiparban dolgozók elég lehangoló feltételekről számolnak be. Véget nem érő munkaórák főleg a határidők felé, az év  nagy részében nem könnyen kivehető szabadságok, határidős szerződések, a tervezhetőség és kiszámíthatóság hiánya – hasonló körülményekkel persze nem csak a játékfejlesztők néznek bele, de éppen emiatt van általánosabb jelentősége annak, hogy Angliában már a szakszervezetek is elkezdtek rányomulni erre a piacra.

A játékfejlesztők körülbelül ugyanazokkal a problémákkal néznek szembe, mint a „gig economy” szereplői általában. Ez az az új típusú projekt vagy alkalmi munka, ami nagyon terjed, és állandó munkaszerződések helyett a munkaerő látszólag önkéntes kihasználásán alapul. Fő példái az Uber és az Airbnb, de egy rakás más szabadúszó meló sorolható ide az alkalmazott grafikusokétól a programozókig. Miközben a cégek hajlamosak kreatív tevékenységként beszélni ezekről a tevékenységekről, a baloldali kritikák szerint egy, a korábbiaknál is erősebb kizsákmányolásról van szó.

Az utóbbi időben a hagyományos inkább a nagyiparban jobban beágyazott nyugati szakszervezeti mozgalmak is erősebben igyekeznek képviselni az ezekben az ágazatokban dolgozók érdekeit. Ennek az egyik fő képviselője az Independent Workers Union of Great Britain, mely most bejelentette a játékiparban dolgozók önálló szakszervezetének megalapítását. Szerintük a játékfejlesztőket széleskörű kizsákmányolás éri, a cégek lényegében az alkalmazottak lelkesedését használják ki. A szakszervezet elsősorban a garantált munkaidőt egyáltalán nem nyújtó nulla órás szerződések és a kifizetetlen túlórák ellen akar harcolni.