A hirdetésekkel célzó algoritmusok megváltoztatását követeli egy amerikai nő a Facebooktól és Instagramtól. Személyes tragédia érte ugyanis, és az ennek ellenére is érkező reklámok csak rátettek egy lapáttal a fájdalmára.
A Washington DC-ben élő Gillian Brockell gyermeke halva született. Az algoritmusok viszont nem ismerték fel, hogy mi történt, és továbbra is kismamáknak való reklámokkal szórták őt, írja az amerikai sajtó.
Brockell a Twitteren posztolta azt az igényét, hogy a techcégek változtassák meg ezt a gyakorlatot, és ne kelljen senkinek olyan reklámmal szembesülnie, amilyennel nem akar. „Ha elég okosak az algoritmusok ahhoz, hogy felismerjék, várandós vagyok, vagy szültem, akkor biztos elég okosak ahhoz is, hogy rájöjjenek, meghalt a gyermekem, és ennek megfelelően hirdessenek nekem, vagy talán, esetleg ne is hirdessenek” – írta a posztjába.
Azt is hozzátette, hogy soha nem kérte, hogy kapcsolják be neki a terhességgel, illetve szülőséggel kapcsolatos reklámokat, a cégek ezt maguktól tudták azok alapján, amit az ember megoszt magáról. „Azt kérem, legyenek hasonló triggerek, amik kikapcsolják az egészet, szintén az általunk megosztott infók alapján”.
"Az én hibám, nem tudtam ellenállni az olyan hashtageknek, mint #30hetesterhes, #terhespocak. És egyszer-kétszer, én hülye, rákattintottam terhesruha-hirdetésekre is a Facebookon", írta.
De miért nem láttátok, hogy rágugliztam, hogy "braxton hicks vs. koraszülés", és "magzat nem mozog"? Nem láttátok, hogy három napig nem posztoltam semmit, ami tőlem szokatlan dolog? Aztán a bejelentést olyan kulcsszavakkal, mint "összetört szív", "probléma", és "halvaszületett", és aztán a 200 sírós emoticont a barátaimtól? Ezeket nem tudjátok lekövetni?
A nő levelét megosztotta egy cikk formájában a Washington Post is, nyilván nem függetlenül attól, hogy Brockell ott dolgozik videoszerkesztőként. A nő nem akart nyilatkozni az ügyről. Brockell levelét a Twitteren több mint 27 ezren osztották meg, 60 ezren lájkolták, 2,4 ezer komment érkezett hozzá, sok kommentelő hasonló keserű tapasztalatokról számolt be.
„Nagy borítékokat és csomagokat kaptam a Shutterfly cégtől (egy digitális fotós-emléktárgyas vállalkozás) akkor, amikorra ki voltam írva, és utána még hónapokig. Arra biztattak, hogy az első év emlékeit jól őrizzem meg. Pedig 12 hetesen elvetéltem, és soha nem iratkoztam fel a Shutterflyra” – írta egy kommentelő.
Brockell kapott egy választweetet is Rob Goldmantól, a Facebook hirdetési alelnökétől, aki azt írta, dolgoznak a problémán. Azt is írta Goldman, hogy a Facebookon van egy opció erre: a beállításokon belül a hirdetési beállításoknál lehet egyes témák elrejtését kérni.
Erre Brockell azt írta, hogy egyrészt tudott erről, próbálta is megtalálni, de sikertelenül. Aztán mikor végre megtalálta, akkor utána jött egy hirdetés örökbefogadásról, pedig soha nem keresett rá a témára.
A Facebook és az általa birtokolt Instagram egyelőre nem reagált hivatalosan az ügyben. A Twitter szóvivője azt nyilatkozta, elképzelhetetlen fájdalom egy ilyen veszteség, és folyamatosan dolgoznak, hogy tökéletesítsék a hirdetéseiket, hogy biztosan a megfelelő tartalom kerüljön az egyes emberek elé.
Érdekes módon egyébként pont nemrég volt ebből botrány Nagy-Britanniában is. A Telegraph cikke szerint Anna England-Kerr járt ugyanígy, ő a júniusi tragédiája óta kapja a rácsos ágyas, lombikprogramos hirdetéseket a felhasználói beállításai módosításai ellenére is. Tőle a Facebook telefonon kért elnézést, és a "hirdetési téma elrejtése" menüpont mögötti gépi tanulóalgoritmusok hibájára fogták a dolgot, amit állításuk szerint már meg is javítottak. Csak épp a gyakorlati tapasztalat mond ennek ellent, mint azt Brockell ügye is mutatja.
Az online hirdetések algoritmusairól, és egyáltalán, a mesterséges intelligencia és a célzott tartalom kapcsolatáról, a nem mindig tökéletes végeredményről egyébként itt olvashatnak bővebben: