Három levelet írtunk az elmúlt héten az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi), illetve azon belül a Kultúráért Felelős Államtitkárságnak, hogy adjanak bővebb információkat a Magyar Természettudományi Múzeum állítólagos Debrecenbe költöztetéséről, amiről az Index információi szerint a múlt héten tájékoztatták a múzeum vezetőségét. Az Emmi nem válaszolt egyik megkeresésünkre sem, hétfőn viszont – ahogy azt a HVG észrevette – megjelent a Magyar Közlöny 2018. évi 201. számában a Kormány 1703/2018. (XII. 17.) határozata, "az Emberi Erőforrások Minisztériuma fenntartásában működő, egyes országos közgyűjtemények vidéki elhelyezéséről és az általuk nyújtott vidéki szolgáltatások fejlesztéséről", amiben a következők állnak:

A Kormány

1. egyetért az országos közgyűjtemények vidéki szerepvállalásának erősítésével, szolgáltatásainak bővítésével és fejlesztésével, valamint az ennek érdekében szükséges intézkedések szakmai koncepciójának kidolgozásával, kiemelten vizsgálva

a) a Magyar Természettudományi Múzeum, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum részeként működő Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet vidéki elhelyezésének lehetőségét és a megvalósítás feltételrendszerét, valamint az általuk őrzött gyűjtemény digitalizálásához és online hozzáférhetővé tételéhez szükséges intézkedéseket;

b) az országos közgyűjtemények vidéki tagintézményeinek fejlesztését és a megvalósítás feltételrendszerét;

c) az országos közgyűjtemények kiállításokon jelenleg nem látható egyes gyűjteményeinek állandó vidéki bemutatását szolgáló országos műtárgyprogram megvalósításának feltételrendszerét;

d) a kulturális javak mobilitását biztosító országos vándorkiállítási program megvalósításának feltételrendszerét.

A kormány (azaz Orbán Viktor s.k.) a fentebb meghatározott célok megvalósítása érdekében utasítja az illetékes minisztériumok vezetőit, hogy "az érintett közgyűjtemények, szükség esetén az érintett önkormányzatok bevonásával" dolgozzák ki a részletes szakmai koncepciót. Ennek határideje 2019. március 15. Emellett a előterjesztést is kell készíteniük a vidékre költöztetés (1.a. pont) megvalósíthatóságáról, legfőképp a pénzügyi és szakmai feltételeiről, valamint a szükséges jogszabály-módosítási javaslatokról. Erre kicsit több idejük van, 2019. május 15-ig kell eljuttatni a kormánynak az előterjesztést. A fenti előkészítő folyamatok megindításáért az emberi erőforrások minisztere, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter és a pénzügyminiszter felelnek.

A friss kormányhatározatból a következőket lehet kiolvasni:

• A kormány azt vizsgálja, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum vidékre költöztetésének mik a feltételei.
• A kormány szeretné, ha a múzeum gyűjteményét digitalizálnák és mindenki számára elérhetővé tennék interneten.
• Mivel az MTM is tagja az Országos Közgyűjtemények Szövetségének, amire az 1.c) pont utal, a múzeum kiállításokon nem látható egyes gyűjteményeit állandó vidéki kiállításokra vinnék egy még nem létező országos műtárgyprogram, sőt országos vándorkiállítási program keretében.

Az, hogy az Emmi válaszra sem méltatta a tervezett múzeumköltöztetésre vonatkozó kérdéseinket, leginkább az Index baja, de az, hogy a múzeum szakembereivel, a múzeumhoz kötődő hazai és nemzetközi kutatóközösséggel sem zajlott érdemi egyeztetés, egyrészt persze jellemző a kormányzati erőpolitikára, döntéshozatali gyakorlatra, másrészt elsorvasztotta azt a lehetőséget, hogy pro és kontra érveket lehessen ütköztetni a költöztetés ötletével kapcsolatban. A következőkben nagy vonalakban összeszedjük ezeket. (Ebben nagy segítségünkre voltak előző cikkünkre levélben reagáló, valamint egy zárt Facebook-csoportban vitázó, gondolataikat megosztó biológusok, zoológusok. A kutatói közösség egyre nagyobb kiszolgáltatottsága miatt e cikkben nem szerepeltetünk neveket.)

Miért lehet jó?

Azt persze nem könnyű összeszedni, hogy a kormánynak milyen – amúgy nem feltétlenül ördögtől való – érvei vannak a költöztetés mellett, mivel kifelé semmit nem kommunikáltak ezekből. Azért a kevés számú eddigi megszólalásból pár dolgot le lehet szűrni (és tekintsünk el itt most a múzeum jelenlegi ingatlanjainak megszerzésétől, mint érvtől):

• A kormány elsősorban azt szeretné, ha megszűnne Budapest központi szerepe közművelődési téren is, ezzel is csökkentve a főváros vízfej jellegét, közelebb hozva országos intézményeket vidéki iskolákhoz, egyetemekhez, csökkentve a főváros kulturális intézményekkel való túlterheltségét.
• Ezzel összefüggésben a kormány a vidéki intézmények fejlesztését, felzárkózását is szeretné elérni.
• Debrecen kiemelt fejlesztésének része lehet az egyik legnagyobb magyar múzeum odaköltöztetése. Különös tekintettel arra, hogy közép-magyarországi fejlesztésekre az Európai Unió 2020 után már nem ad pénzt, a keleti régió központja, Debrecen második fővárossá fejlesztéséhez kulturális beruházás is kell, amely viszont uniós pénzből még finanszírozható.
• Csak feltételezés, de ha és amennyiben a hatalmas költségvetéssel gazdálkodó Debreceni Egyetem fenntartása alá kerülne a múzeum, annak is lehetnek pozitív hozadékai.

Az új helyre költöztetés mellett szólhat egyébként az is, hogy a múzeumnak az lenne a legjobb, ha egy új, korszerű és a jelenleginél nagyobb épületbe költözhetne, hogy egy helyre kerüljön végre tényleg az összes gyűjteménye (a rovar- és növénytani gyűjteményt jelenleg külön, nem éppen ideális körülmények között tárolják).

Mi szól ellene?

Amit feltehetően a költöztetés ötletét felvetők nem látnak át, az, hogy az MTTM nem egy tárgyakat, ásványokat, kitömött állatokat bemutató múzeum, látogatók elől elzárt, sötét dögraktárakkal, ahol a kevésbé izgalmas darabokat tárolják, hanem sokkal inkább egy hatalmas műhely, ahol intenzív kutatómunka folyik magyar és külföldi vendégkutatók részvételével (évente több száz főről van szó).

A Palkovics László miniszter által is csak raktárként emlegetett múzeumi gyűjtemények (az állattár, a növénytár, az ásványtár, stb.) sem cipősdobozokba belapátolt poros kövek, kagylók összessége, hanem a zoológia, az evolúcióbiológia, az ökológia, a rendszertan, és egyéb tudományágak nagyon komoly bázisa, amit nemzetközileg számon tartanak és folyamatosan kutatnak.

Az MTTM gyűjteményei rendkívül fontos és speciális kutatási infrastruktúrák, a múzeum tagja is a CETAF-nak  (Consortium of European Taxonomic Facilities), a nagy európai természettudományi múzeumok által alapított Európai Rendszertani Létesítmények Konzorciumának. Egy példa az aktuális kutatási területek közül: a múzeum  növény- és rovartani gyűjteménye segít a jelenleg zajló környezeti változások, ezen belül a klímaváltozás, a vészesen csökkenő biodiverzitás, a gazdasági szempontból jelentős özönfajok és járványtani szempontból fontos kórokozók terjedésének megértésében.

A költöztetés ellen szóló egyik fő érv, hogy az előkészítéssel együtt valószínűleg évekig zajló, rengeteg humán erőforrást lekötő, hatalmas logisztikai munkát igénylő feladat túl hosszú időre szakítaná ki a múzeumot a hazai és nemzetközi tudományos közösség, egyben az oktatás szövetéből is. Ezen túl a következők esnek még elég nagy súllyal latba a költöztetés ellen:

• A múzeum gyűjteménye hatalmas – közel tízmilliós! –, tele olyan értékes, pótolhatatlan és rendkívül sérülékeny, csak helyben tanulmányozható darabokkal, amiket szinte mozdítani sem lehet és bizonyosan nem élnek túl épségben egy ekkora költözést. A szakemberek az ilyen gyűjteménymozgatások korábbi tapasztalatai alapján 5-15 százalékos veszteséggel szoktak számolni, a gyűjtemény jellegétől és a költöztetési távolságtól függően. Gondos tervezéssel, professzionális, ilyesmire specializált költöztetőcéggel, költségeket nem kímélve persze minimálisra lehet szorítani ezeket az arányokat, a kérdés csak az, hogy biztosít-e hozzá anyagi és emberi erőforrást a kormányzat

• A múzeum (ahogy általában a hazai múzeumok többsége) munkaerőhiánnyal küzd, a hatalmas gyűjteményeket egy-egy ember kezeli, akiknek így alig jut idejük saját kutatásaikra, szakmai előmenetelükre. Ha el kell kezdeniük egy nagyszabású költözést előkészíteni, végrehajtani az ilyenkor kötelező revíziót, levezényelni a gyűjtemény becsomagolását, szállításra előkészítését, azzal végképp olyan szinten lesznek leterhelve, ami emberileg és szakmailag sem elfogadható.
• Debrecenhez csak Debrecen és nem túl sűrűn lakott környéke van közel. A Dunántúlon, de még a Duna-Tisza közén élők sem kerülnek ezzel közelebb a múzeumhoz. A múzeum kiállításait Budapesten évi átlag 140-160 ezren látogatják, évi 70-100 millió forint körüli jegybevételt generálva, ami a múzeum költségvetésének fontos része. Nincs rá garancia, hogy Debrecenben hasonló nagyságrendű közönséget tudna bevonzani és megtartani egy újonnan odavitt múzeum.
• A több száz külföldi kutatónak talán mindegy lehet, hol tanulmányozza kutatása tárgyát (bár a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 230 km-re kerülése nem nagyon teszi vonzóvá majd az új helyet), de a múzeum jelenlegi dolgozói (és családtagjaik) nem biztos, hogy hajlandóak a múzeummal együtt Debrecenbe költözni. Helyükre újakat, fiatalokat fölvenni meg elég nehéz, mivel a hazai oktatásból nem kerül ki elég ilyen szakember, arról nem is szólva, a minimálbérhez közeli fizetés sem túl vonzó.
• Tény, hogy a digitalizálás nagymértékben szélesíti és optimalizálja a gyűjtemény használatát és a hozzáférést. Azonban a gyűjteményi példányok fizikai, műszeres vizsgálatát és az azokból történő adatkinyerést a digitalizáció soha nem fogja teljes mértékben kiváltani, a példányok hozzáférhetőségére mindig lesz igény. Az MTTM majd 10 millió példányának legszélesebb körű hozzáérésének biztosítása (mind a hazai, min a nemzetközi igények szempontjából) Budapesten biztosítható a leghatékonyabban.
• A múzeum különlegessége, hogy nemzeti természettudományi gyűjteményként hivatásos és amatőr kutatók látogatják naponta, és nemcsak használják, kutatják, de segítenek rendezni, feldolgozni is az óriási gyűjteményt. Ők az ország minden részéből érkeznek Budapestre, megjósolható, hogy jó részük (a dunántúliak szinte biztos) le fog morzsolódni egy debreceni költözés után, és ezzel értékes önkéntes munkaerőt veszíthet a múzeum.
• A múzeum háromszázezer kötetes, 17-18. századra visszamenő könyvtárát a főváros és a régió felsőoktatási intézményei, kutatóintézetei intenzíven használják. Az ELTE, a Corvinus, a Szent István Egyetem természettudományi karain tanuló diákok a költözéssel biztosan sokat veszítenek, miközben Debrecenben eleve ott működik az ország második legnagyobb könyvtára, a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár, külön Élettudományi Könyvtárral, illetve Bölcsészettudományi és Természettudományi Könyvtárral.

A költözés persze még messze van, egyelőre csak egy nagy vonalakban fogalmazó kormányhatározat rendelkezik róla, konkrét előkészítő döntések, költségvetési tervek, építészeti, városrendezési stb. hatástanulmányok még ezután jönnek. A kormány ezek alapján akár úgy is dönthet, nem éri meg vidékre költöztetni a múzeumot.

Ezektől függetlenül többeket az aggaszt igazán, hogy a (kereszténydemokrata) kormány utóbbi időben érzékelhető tudományellenessége miatt a múzeumra az elsorvadás várhat. A vidékre költöztetés ötletét ugyanis már évek óta lebegtetik, a múzeum nem tartva reálisnak azt, saját erőből három előterjesztést is készített már, nyolc elfogadható budapesti helyszínt is javasolva. A kormány ezekről nem (sem) tárgyalt, a mostani kormányhatározat se szó, se beszéd megjelenése is azt üzeni, hogy nem tekinti igazán tárgyalópartnernek a múzeumot, nem enged beleszólást a sorsát érintő kérdésekbe. Látva, hogy a hazai tudomány csúcsszervével (MTA) milyen viszonyt alakított ki a kormányzat, nem tűnik túl rózsásnak a jóval kisebb MTTM helyzete.