Az utolsó előkészületeket hajtják végre ezekben a napokban azok a tudósok, mérnökök, speciális szakértők, akik január elsején hajóznak ki az SA Agulhas II fedélzetén az Antarktisz partjainál. A 13500 tonnás jégtörő útjával az elmúlt évtizedek egyik legambiciózusabb sarkkutató expedíciója veszi kezdetét. A kutatóhajó a Weddel-tenger mozgó jégrengetegéből, veszélyes vizeken, drónok és műholdképek segítségével fog navigálni: a cél a Larsen C selfjég, az az óriási, 6000 négyzetkilométeres jégtömb, mely 2017 júliusában vált le az Antarktiszról.

Ha sikerül eljutni a Larsen C-ig, korábban nem látott közeli információkat nyerhetnek a hasonló jégtömbök viselkedéséről. Márpedig a klímaváltozással ezekből egyre több van, ezért fontos lenne többet tudni az olvadásukról, repedéseikről és a törési folyamatokról.

A természettudományos mellett van egy másik, klasszikus expedíciós küldetése is az Agulhasnak. Száz évvel ezelőtt a Weddel-tenger volt a helyszíne a sarkkutatások történetének egyik legkalandosabb megmenekülésének. Az Amundsennel és Scottal rivalizáló ír felfedező, az Antarktiszon elsőként átkelni akaró Ernest Shackleton hajója, az Endurance 1915-ben belefagyott a tenger jegébe, majd összetört. A hajót még idejében elhagyó felfedezők hónapokig sodródtak egy jégtáblán és eveztek egy mentőcsónakban, mire kikötöttek az Elefánt-szigeten. Shackleton újabb hosszú evezés után végül az 1500 kilométerre lévő lévő Déli-Georgia szigetekről tudott segítséget hozni, hogy másfél év múltán az összes embere épségben hazajusson.

Az Endurance azóta három kilométer mély hullámsírban pihen a Weddel-tenger fenekén. Ha most az Algulhas sikerrel jár, feltérképezi a helyet, ahol 1915-ben a hajdani felfedezők hajója elsüllyedt, és automata robot tengeralattjárókat küld le a mélybe, hogy megtalálják a roncsokat.

A műholdképek szerint az idei antarktiszi nyáron viszonylag kevés a jég a Weddel-tengeren. Ez reményt ad rá, hogy sikerül elérni a leszakadt jégtömböt, és a visszaút is sikeres lehet – áttételesen ezt segíti a jégselfről leszakadt, A68 jelzetű hatalmas jéghegy is, mely gátolja a szokásos északi és nyugati irányú jégáramlást.

Az Antarktisznak ezen a keleti részén lévő hosszú félszigetnél korábban négy nagy jégself volt, a Larsen A és B azonban néhány hét alatt összeomlott a kilencvenes, illetve a kétezres években. Félő, hogy ugyanez történik majd a Larsen C-vel is. A kutatók ennek a folyamatait szeretnék alaposabban tanulmányozni, többek között a self alsó jégfelületét fogják vizsgálni. Ha a tenger tisztasága lehetővé teszi, a self alatti tengerfenék ismeretlen élővilágáról is készítenek majd felvételeket a biológusok számára.