A tavaly nyári internetes szavazáson a három választható madárfajra (gólyatöcs, gulipán és nagy póling) érkezett 8993 szavazat közül a gólyatöcs kapta a legtöbbet, így ez a faj 2019-ben az év madara – írja honlapján a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).

A gólyatöcs egyik régi neve székigólya, nem véletlenül: hosszú lábával és csőrével, fekete-fehér színével valóban miniatűr fehér gólyához hasonlít. A hím homloka, torka, nyaka és alteste fehér, a fejtető, a tarkó, a nyak hátsó része, a hát, a váll ás a szárnyak feketék. A tojó fején és nyakán több a fehér, hátuk pedig barnásfekete. Vékony, fekete csőre hosszú. A gólyatöcs piros lábai rendkívül hosszúak (tudományos neve, a Himantopus szíjlábút jelent). 

A gólyatöcs igazi világpolgár, öt alfaja az Antarktisz kivételével az összes kontinensen, 302 millió négyzetkilométeren fordul elő. Legfontosabb magyarországi élőhelyei a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon találhatók. A faj itt találja meg azokat a sekély, csak 20-25 centiméter mély szikes tavakat és öntésterületeket, ahol hosszú lábaival a vízben gázolva táplálkozni, a kiemelkedő szárazulatokon pedig költeni tud. Vonulási időszakban bármely sekély vizű élőhelyen: halastó-csapolásokon, belvizes szántókon, gyepeken is találkozhatunk vele. A szikes tavak megfogyatkozásával a gólyatöcs ezeket az alternatív vizes élőhelyeket is mind gyakrabban használja fészkelőhelyként.

Óriási elterjedési területének köszönhetően világállománya is hatalmas, 450-780 ezer egyedre becsülhető, ebből az európai állomány mintegy 108-151 ezer egyed (54-75 ezer pár). Magyarországon rendszeres fészkelő, a költőpárok száma az adott év csapadékviszonyaitól függően 200-1 000 pár között alakul. Hatalmas elterjedési területének nagyobb részén állandó, az Eurázsiában és Észak-Amerikában fészkelők vonulók. A hazai állomány hosszú távú vonuló. Tavasszal március-áprilisban érkezik meg a trópusi Afrikából, a költési időszak végén korán útra kel, többségük augusztusban el is hagyja hazánkat.

Szikes tavakat (a "székeket") kedvelő életmódja miatt kedvezőtlenül hatott a fajra ennek az élőhelytípusnak a jelentős felszámolódása az 1980-as évek végétől. A klímaváltozás, a szárazodó tavaszok jelentősen befolyásolják az adott évi költőpárok számát. Míg csapadékosabb években akár ezer pár is fészkelhet az országban, száraz teleket követően ezek száma akár 200 pár alatt is maradhat.

Kopár, sekély vízborítású helyeken, laza telepeket alkotva és egyesével is költ, hazánkban sokszor a gulipán társaságában. Fészkét úgy alakítja ki, hogy lehetőség szerint víz vegye körül, a növényzeti borítottság 50 százalék körül alakuljon, magassága körülbelül 30 centiméter legyen. Fészke kis talajmélyedés, amibe növényi törmelékeket hord. Fészekalja 3-5 tojásból áll, a kotlási idő 25-26 nap.  Főleg vízi rovarokat és más gerincteleneket, elsősorban alacsonyabb rendű rákokat szedeget össze a víz színéről és a parti iszapfelületről.

Védelmének alapját a még meglévő természetes szikes tavak megőrzése és az egykori fészkelőhelyek rehabilitációja jelenti. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 ezer forint.