A Las Vegas-i CES évtizedek óta a világ legnagyobb kütyükiállítása, és az utóbbi években egészen kezelhetetlen és átláthatatlan méretűre hízott. 4-5 ezer kiállító, 6 ezer tudósító újságíró, közel 200 ezer látogató (plusz pár napig a szokásos 15-20-szorosára emelkedő vegasi szállodai szobaárak) – ép ésszel befogadhatatlan az egész.
A kiállítás erre úgy reagált, hogy a Sziget receptjével élve először nulladik, aztán mínusz egyedik napot növesztett magára. Idén éppen az utóbbin vagyunk túl, azon belül is az Unveiled elnevezésű hagyományos nyitóbulin, ahol a show innovációs díjaira jelölt startupok mutatkoznak be. Innen az óriáscégek tapintatosan távol maradnak, van viszont helyettük ingyensör, így bőven jut figyelem a meghökkentő, bizarr vagy éppen szívet melengető ötletekre épülő projekteknek. Itt szépen megférnek egymás mellett a frissen piacra került és a még csak prototípus vagy akár csak Kickstarter-állapotban levő kütyük. Térjünk is rá az idei kedvenceinkre!
A hi-tech alvás már a tavalyi, sőt a tavalyelőtti CES-en is slágertéma volt, és idén kezdésnek rögtön két intelligens alvókütyü jött szembe velünk az Unveiled kínálatában. A Moona egy vízhűtéses okos kispárna, ami a gyakorlatban messze nem olyan hajmeresztő hülyeség, mint ahogyan hangzik. Egy külső egység hűti a vizet, és keringeti a párnában futó csövekben. Alvás közben közel egy fokkal csökken a testhőmérsékletünk, a lehűlés az elalvási folyamat része, anélkül nem is megy az álomba merülés. (Észrevette, hogy amikor félálomban megfordítja a párnáját, mennyivel jobban esik a hűvösebb felére visszafeküdni? Na, ez ezért van.) Az ötlet innentől egyszerű: hűtsük a párnán át a fejünket-nyakunkat, könnyebben fogunk elaludni, kevesebbet riadunk fel, és mélyebb lesz az alvás. Legalábbis az ígéretek szerint. A dolog fordítva is működik, a Moona tud fejmelegítős ébresztőt adni. És persze mindezek tetejébe egy csomó adatot begyűjt az alvásunkról, plusz egy gyors próba alapján elég kényelmes is. Viszont kínosan drága, 300 dollár az előrendelés, és amikor késő tavasszal megjelenik, még egy százassal drágább lesz (ez 85, illetve 110 ezer forintot jelent).
Hasonló műfajban utazik, de még meglepőbb a Somnox alvórobotja, amit magunkhoz kell ölelni, és úgy aludni, miközben az a légzésünkhöz és a szívverésünkhöz szinkronizálva ad ki megnyugtató hangokat, aminek állítólag csodásan pihentető alvás a végeredménye. Mondjuk 550 dollárért (150 ezer forintért) legyen is. Egyébként kényelmes puha a borítása, viszont jellegtelen szürke, ami azért elég nagy kihagyott ziccer, tekintve, hogy Japánban például mekkora piaca van az ilyesminek, abszolút low-tech, viszont anime lánykákkal díszített verzióban. Arrafelé ezt úgy hívják, dakimakura, és hát nem állítom, hogy teljesen normális dolog, vagy pláne, hogy okos húzás lenne a munkahelyi gépén bedobni ezt a szót a Google képkeresőjébe. Én szóltam.
A Teslasuit nem egy elektromos autóhoz való ruha, hanem pont olyan, amilyen a Ready Player One-ban volt a főszereplő srácnak, és ezt nagyon élvezte, amikor a főszereplő csajjal táncolt, viszont nagyon nem, amikor verekedett. Aki nem látta a filmet: ez egy egész testet beborító szerelés, ami szimulált érintéssel-nyomással jelzi a valódi testünknek, hogy mi történt vele a virtuálisban. (És persze visszafelé is, a valódi mozdulatainkat közvetíti a VR-avatárunk felé.) Én speciel aránylag kevéssé vágyom arra, hogy egy virtuális hasba rúgást a lehető legtökéletesebben át tudjak érezni, de az tény, hogy nagyobb tétet, izgalmat és beleélési faktort ad a VR-kalandoknak, és komoly lehetőségek vannak még a technológiában. Csak a Mortal Kombatot ne adják ki rá, mert abból bajok lesznek. Egyelőre prototípus van csak belőle, ár, megjelenési időpont nincs.
Szintén ígéretes VR-kütyü a 3D Rudder, ami úgy néz ki, mint egy nagyon béna, kerek snowboard, és ülő pozícióban kell a lábunkat rajta pihentetni, illetve VR-játékokban a mozgást irányítani vele. Meglepően kézre (illetve lábra) áll a rendszer, szinte azonnal belejöttem, pedig snowboardon egyszer álltam életemben, és az sem tartott tovább másfél másodpercnél. A VR-játékok egyik fő illúzióromboló, beleélést tönkretevő hibáját, hogy úgy mozgunk, hogy közben nem mozgunk, egész jól orvosolja, bár hozzá kell tenni, kívülről extrém hülyén néz ki.
Az egyik innovációs fődíjat nyerte a Kano, ami egy hivatalos Harry Potter-kütyü, és varázspálcával segít programozni tanulni. Gyorsan tegyük is túl magunkat azon, hogy maga az ötlet mennyire hű a könyvekhez (semennyire, ott valami vagy árammal ment, vagy varázslattal és slussz), mert egyébként úgy zseniális, ahogy van. Bluetooth csatlakoztatja a Windowshoz, mozgásérzékelő van benne, és egy 70 leckéből álló sorozatban adja át az egyszeri rajongó gyereknek a programozás alapjait. Vagy akár felnőttnek, elvégre aki az első könyv megjelenésekor 8 éves volt, és tökéletes célcsoport, az idén tölti be a harmincat, bármennyire is szörnyű ebbe belegondolni. Programozás alatt persze csak nagyon alapvető dolgokat kell érteni, a változók, az algoritmusok fogalmai és hasonlók, egyszerű példákkal, de azért a végére már befigyel egy kis Javascript is. Már kapható, 100 dollárért mérik.
De miért pont tehén? – tette fel a kérdést mindenki a Yolk nevű dél-koreai startupnál, ami egy fémből készült, stilizált tehenet mutatott be, két négyzetméternyi napelemmel a hátán, és egy csomó tölthető külső aksival a tőgye helyén. Elég értelmetlennek tűnik, viszont Kenya elmaradott vidékein, ahol az első darabokat üzembe helyezték, nagy szolgálatot tesz, hogy a gyerekek iskolába járjanak ahelyett, hogy már 5-6 éves koruktól kezdve dolgoznak. A tehén-töltőállomást az iskolában állítják fel, és az az alku, hogy ha a gyerek bejár az órákra, reggel felteszi az akkut tölteni, és délben hazaviszi a szüleinek.
Ezek olyan környékek, ahol áram nincs, de telefonja mindenkinek van, alapvetően szükséges a kommunikációhoz, és remekül helyettesíti a készpénzt. Csak hát megesik, hogy ha lemerül, 4-5 órát kell gyalogolni a legközelebbi konnektorig. Egy Solar Cow-aksi viszont négy telefon-újratöltést vagy egy lámpával 30 óra világítást ad, ezért pedig már megéri a gyereket iskolába járatni a bánya vagy a teaültetvény helyett. Korábban készpénzzel próbálták a szülőket erre rávenni, de egy diák hatosztálynyi oktatásának megszponzorálása így 1000 dollár fölötti összegre jött ki, a napelemes tehénnel viszont megvan 30-ból.
Hát az Air Selfie nevű minidrón, ami rögtön megnyerte tőlünk a leghülyébb szlogen különdíját is („A kicsi az új nagy”). Ennek megfelelően apró és könnyű, nincs tíz deka, viszont van benne egy kamera, ami vagy 12 megapixeles fotókat, vagy 30 fps-es, 1080p-s hd videót rögzít rólunk.
Maximum 20 méterre tud eltávolodni tőlünk, és egy töltéssel csak 6 perc repülésre való szufla van benne, de szépen követ minket és lövi a szelfiket, mintha nem lenne holnap, aztán a saját maga által generált wifin le is küldi a telefonunkra őket. Mi más kellene egy tökéletes kiránduláshoz? (Hát a 250 dollár, amibe kerül.)
A Welt okosöv valószínűleg a világ legkevésbé látványos okoskütyüje, egy sima fekete bőrövnek tűnik, amiért 200 dollár elég húzós ár, és még tele is van pakolva mindenféle érzékelővel, szóval nem lehet csak úgy plusz lyukat fúrni rá, ha kihíztuk. Mondjuk pont az a lényege, hogy segít nem kihízni saját magát. Alapban pont olyan dolgokat mér, mint a szokásos fitneszcuccok – lépések száma és hasonlók –, de a speciális helyzetéből adódóan olyasmiket is meg tud figyelni, hogy hogyan változik a derékbőségünk napközben, mennyit ülünk egy helyben, és hányszor eszünk annyit, hogy elkezd tőle szorítani a nadrágszíj.
Az egészen egyedi az aktivitásmérők között, hogy az étkezéseinket így tudja követni, ami a fogyás meg az egészséges életmód szempontjából valójában sokkal fontosabb, mint hogy mennyit és hogy mozgunk. A Welt név egyébként németül azt jelenti, világ, ami kicsit fura név egy ilyen cuccnak, így szerényen javasoltam a koreai fejlesztőknek, hogy legyen a Fitbit után szabadon Fatbit, de csak szomorúan ingatták a fejüket.
A Himirror okostükörre először azt hittem, a nagyítóüveges borotválkozótükrök hi-tech verziója, mert pont azt demózták rajta, hogy a tükör valójában kijelző, ami a beépített kamera képét mutatja, szóval oda zoomolhatunk rajta, ahova akarunk. Aztán kiderült, hogy mégsem az én borostám az elsődleges célcsoport, inkább az arcukat 73 különféle kencével ápoló hölgyek. A tükör folyamatosan figyeli a gazdája arcbőrének állapotát, és szól, ha aggasztó jeleket vél felfedezni rajta, sőt, rögtön javaslatot is ad, hogy milyen kencét kéne beszerezni 74.-nek és bevetni a vészhelyzet megszüntetésére.
Egyébként valójában egy 14 hüvelykes hd-kijelző a tükör, amibe egy miniszámítógépet építettek egy 8 magos ARM processzorral, 8+2 giga memóriával. Szóval valószínűleg rá lehet hekkelni a Counter-Stike-ot, aztán már csak azt kell megoldani valahogy, hogy fogmosással lehessen irányítani a távcsöves puskát, és mindjárt meg van oldva pár generáció összes szájhigiénés problémája.
Van az úgy, hogy az ember elröhögi magát egy furán hangzó ötlet hallatán, pedig nagyon nem kéne. Próbáljuk csak ki! A Dfree egy olyan kütyü, amit az ember egy speciális géllel a hasára rögzít, hogy az egy ultrahangos szenzorral időnként benézzen a húgyhólyagjába, és ha azt látja, hogy elkezd megtelni, küldjön egy csetüzenetet a telefonunkra, hogy hé haver, neked pisilni kell. Hülyeség, mi? Hát, nagyon nem az: a Dfreet idős vagy valamilyen betegség miatt inkontinenciával küzdő embereknek szánják, és nekik maga a megváltás. Na, azt hiszem, most már nem vagyok egyedül azzal, hogy kényelmetlenül érzem magam.
Gyorsan tereljük is el a témát egy hasonló célcsoportnak szóló, szintén díjnyertes kütyüvel: a francia E-vone startup cipőkbe építhető szenzora azt érzékeli, ha a cipő gazdája elesik, és nem áll talpra, és ilyenkor a mobiltelefonon keresztül riaszt orvost, rokont, szomszédot. Itt nem kell különösebben magyarázni, miért lehet életmentő idős embereknek.
A 2019-es CES ezzel elkezdődött, holnap a hivatalos sajtónap eseményeivel jelentkezünk a helyszínről.
(Munkatársunk a Samsung meghívására vesz részt a CES kiállításon, a cég állta az útiköltséget is, de cikkeink tartalmába nincs beleszólása.)