Pár év szürkeimportos bolti jelenlét után hazai nagykereskedések kínálatában is megjelentek a Microsoft laptopjai, és így már érdemes volt kölcsönkérni egy tesztre a bivalyerős Surface Book 2-t, a vállalat egyik legfrissebb 2018-as termékét.
Ez a redmondi csapat ellenszere a Macre és iPadre
Elvileg azt a célt szolgálják, hogy a Windows 10-ből kihozhassuk a maximumot, hozzáférjünk az operációs rendszer különleges funkcióihoz.
Nem mondhatjuk, hogy egy Mac drága, ha láttuk egy Surface árcéduláját, a nálunk járt Book 2 ugyanis 750 ezer forintba kerül. Mindez Core i7 processzorral, Nvidia Geforce 1050 videokártyával és 256 GB-os ssd-vel, szóval ez még nem a legpöpecebb változat. Az összeget bőven egymillió fölé lehet tornászni, ha jobb videokártyát, több memóriát és nagyobb tárhelyet akarunk. Persze a Surface egy eszközben próbálja egyesíteni mindazt, amit az Apple csak két termékben hajlandó piacra vinni, és ez némileg javít az összképen.
Grafikus programok és játékok futtatásában is a Microsoftnál van az előny, ha a 13,5 colos Book 2-t nézzük, mert ebben a méretben az Apple csak az Intel integrált grafikus csipjét használja, ami elég harmatos az Nvidiáéhoz képest. Más kérdés, mennyire összemérhető egymással a két gép pusztán a kijelző képátlója alapján.
A Surface Book 2 gyönyörű gép, és rögtön a beállítása után magával ragadja az embert, ahogy a Windows Hello arcfelismerő rendszere egy pillanat alatt felismer, üdvözöl és az operációs rendszer főmenüjébe tessékel minket. De maradjunk a hardvernél, hiszen a Windows ezt számos más gépen ugyanígy megteszi nekünk.
A Book 2 kisebb változata is nehéz, mint a kő.
Ez a Microsoft által propagált hibrid üzemmód miatt van, jókora aksit kellett az érintőkijelző mögé építeni, hogy akkor is működjön a rendszer, amikor lecsatoljuk róla a billentyűzetet. A biztonság – és a rendkívüli akkuidő – kedvéért a billentyűzet alatt is van egy méretes aksi, és így 1,64 kilogrammot nyom a 13,5 colos kijelzővel felszerelt gép, körülbelül 20 százalékkal nehezebb a hasonló méretű Macbook Prónál. Legalább ennyivel jobb az üzemideje is, a napot bőven végig lehet vinni konnektortól távol, ha nem játékokat futtatunk, csak böngészünk és dolgozunk rajta.
Előnye is van annak, hogy a Book 2-ben van anyag, az építési minősége kimagasló, és nem tudunk róla, hogy hajladozna vagy görbülne, mint az új Apple iPadek. Egyedül a Microsoft különleges csuklós rögzítésével nem vagyunk kibékülve. Ettől ugyan teljesen egyedi lett a Book fomája, mégsem ez a világ legpraktikusabb kialakítása, hiszen a táskánkban lévő apró és kemény mütyürök is megtalálhatják az utat a kijelzőhöz, ami nagyon nem előnyös.
Az sem telitalálat, hogy a Surface gépek amerikai billentyűzettel vannak ellátva. Megfelelő í gomb híján nagyon kemény munkát nem tudtunk végezni a Book 2-vel, ahogy futóversenyen sem indulunk el úgy, hogy szándékosan összecseréljük a bal és a jobb lábra való cipőket. Nagy kár a lokalizáció hiánya, mert a gombok egyébként szuperek, élmény rajtuk dolgozni. A touchpad mérete is rendben van, és ha nagyon tapogatni akarunk valamit, arra ott van az egész kijelző.
Minden ezen a kijelzőn áll és bukik.
A képpontok elég aprók ahhoz, hogy észrevehetetlenek legyenek, a szokatlan 3000×2000 pixeles felbontás ezt garantálja. A fényerő viszont lehetne nagyobb, egy verőfényes téli reggelen már hunyorogni kellett, hogy lássak minden részletet, és ezen a csillogó felület sem segített. Mozizáshoz jó ez a fényes felület, munkahelyen előnyösebb lenne a matt felület. A panel rögzítését viszont okosan oldották meg, ha nincs felnyitva a gép, nem tudjuk kettébontani. Nyilván van az az erő, amivel megoldható, de nem akartuk tönkretenni a gépet, az átlagos rángatásnak pedig ellenállt, amit úgy vettünk, hogy átment a teszten. Bekapcsolt állapotban vagy a Windows tálcán lévő menüpont, vagy a billentyűzet egyik gombjának megnyomásával lehet oldani az erős mágneses rögzítést - egy halk kattanás jelzi, hogy vihetjük a kijelzőt.
Nyilván azért érdemes kettészedni a gépet, mert a kijelzőn nemcsak ujjal tapizni lehet, hanem tollal is írhatunk rá. Ehhez egy speciális Surface Tollat kell beszerezni, amely bluetooth kapcsolaton kommunikál a Windowsszal. A tapasztalataink ezzel elég vegyesek.
A toll ugyanúgy mágnesesen odatapad a kijelző mellé, mint az új Apple iPad Pro tableteken, azzal a különbséggel, hogy a Microsoftnál nem tölti a gép, manuálisan kell cserélni benne az AAAA típusú aprócska ceruzaelemet. Az is meglepő volt, hogy nem mindegyik app használta ki a Surface Toll összes funkcióját, ami a 4096 szintű nyomásérzékenységből és a dőlésszög érzékeléséből áll.
A Microsoft Windows beépített firkáló alkalmazásában működött a toll oldalra döntése, a virtuális vásznon vastag vonal jelent meg, pont ahogyan egy igazi ceruza satírozna a papíron. Az Autodesk Sketchbook azonban nem így működött, noha az iPaden ugyanez az app hibátlanul és alapértelmezetten kezeli a dőlésszöget. Az Adobe Photoshop CC 2019 esetében pedig még némi lomhaság volt észlelhető, a pixelek kis késéssel követték a tollvonást.
A Surface Book 2 kiváló laptop, van ereje, stílusa, és a tollnak hála sokféleképpen használható. Mégis nehéz meglátni benne azt az általános célú eszközt, amit mindenkinek nyugodt szívvel lehetne ajánlani. A kijelző mozizáshoz jó, a hangrendszer viszont kissé fapados az árszinthez képest, egy Lenovo X1 Carboné lenyomja ebben. Az sem segít a helyzeten, hogy a jackdugó aljzata a kijelző fölső sarkában található meg, hogy a madzag ott lebegjen a gép és a fejünk között. Könyvolvasóként túllövés lenne ez a méret, és ha tabletként használjuk, valamit kezdeni kell a furcsa görbületben végződő billentyűzetes résszel.
Az biztos, hogy aki Microsoft-dolgozó, vagy simán csak rajong a redmondi csapat termékeiért, az ebben a gépben tudja kiteljesíteni magát. Mindenki másnak ott vannak a Microsoft partnerei, a Lenovo, Asus és a többiek, amelyeknél vékonyabb, erősebb és praktikusabb gépeket is találunk.