Bár a nőstény fekete özvegy leginkább arról híres, hogy párosodás közben időnként megeszi a párját, hálójához fűződő viszonya legalább ennyire meghitt. A selyemfonalak a pók kiterjesztett érzékszerveinek tekinthetők, rezgéseikből hű képet képes alkotni környezetéről. Egy új felfedezés szerint pedig a testhelyzetének változtatásával képes érzékeit más és más frekvenciákra hangolni.
Amikor bármi hozzáér a fekete özvegy hálójához, a pókfonalak rezgései a lábai közvetítésével átterjednek a pók testére. Ő ezt az információt felhasználva értesül a hálóba tévedő prédáról, de a pókfonalat jellegzetes módon megrezegtető, párzásra kész (és érthetően remegő) hím bejelentkezéséről is. A fekete özvegy képes a háló fizikai tulajdonságait a környezeti körülményeknek megfelelően változtatni - hiszen a fonalat saját testének mirigyeiből választja el. A pók tehát úgy hangolja a fonalat, mintha csak egy hegedűművész lenne, a fellépés előtt. A kanadai Ontarióban lévő Nyugati Egyetem kutatói most azonban kimutatták, hogy a pók
saját testének rezgési frekvenciáját is képes átállítani,
hogy így minél több aspektusból megvizsgálhassa a háló mozgását kiváltó stimulust. Ehhez Natasha Mhatre és munkatársai négyzet alapú arénát építettek a pókoknak, amelyek sarkaiban négy oszlop (négy nagy csavar) állt a rendelkezésükre ahhoz, hogy azokra függesztett hálót szőjenek. (A fekete özvegyek vízszintes, keszekusza hálót készítenek, amelynek tulajdonosa a közepéről lóg lefelé.) Amikor elkészültek a hálóval, a kutatók apró mágnest erősítettek az egyik pókfonálra. A mágnest ezután a közelbe helyezett erős elektromágnes segítségével rezgésbe tudták hozni, és a vibráció frekvenciáját is pontosan beállíthatták.
A pókok teste egy nagy szenzornak tekinthető,
kültakaróján (de főleg a lábak ízületeiben) ezernyi hasadékérzékszerv található. Nevükhöz illően ezek apró réseknek tűnnek a kitinen, és a pókot ért rezgések hatására tágulnak, illetve szűkülnek. E mozgást érzékelik a szerv alatt lévő receptorok. Ezek az érzékszervek már évtizedek óta ismertek, de mindeddig úgy tartották, hogy nemigen lehet őket hangolni (tehát kötött, hogy mely frekvenciákra érzékenyek). Most az derült ki, hogy bár maguk az izolált szervek valóban nem hangolhatók, az ízületek helyzetének megváltoztatásával igenis átállíthatók.
Mindezt a pók testére irányított lézersugarak visszaverődésének elemzésével állapították meg. A visszavert sugarak ugyanis árulkodnak a testrész rezgéséről. Amikor a pók behúzza a lábait, rezgésérzékenysége eltolódik a magasabb frekvenciák irányába (amelyek a hálóba ragadó rovarokról tájékoztathatják őt). Ez a testhelyzet egyúttal abban is hasznos lehet, hogy általa a fekete özvegy kiszűrheti az irreleváns alacsony frekvenciás vibrációkat, amelyeket általában a szél okoz. Viszont, meglepő módon, a pók tömege nincsen hatással a testének rezgésére, tehát a fekete özvegyek azonos stimulusok hatására ugyanúgy vibrálnak, függetlenül attól, hogy éppen üres a gyomruk vagy petékkel „terhesek”. Ez rendkívül előnyös számukra, hiszen így frekvenciaérzékenységüket maguk szabályozhatják, és az nem változik pillanatnyi állapotuktól függően.