Amerikai kutatók megfejthették a húsvét-szigeti óriási kőfejek elhelyezkedésének rejtélyét: a megalitikus szobrok a friss vízforrásokat jelölhették.

A húsvét-szigeti moaik, vagyis kőszobrok rejtélye évszázadok óta foglalkoztatja a kutatókat. A XIII. és XVII. század között készült több száz kisebb-nagyobb szobor jellegzetessége, hogy az emberalakok feje aránytalanul nagy a testhez képest. Az alkotások általában az őslakosok törzsfőnökeit vagy az isteni hősöket ábrázolták.

Amikor amerikai kutatók azt próbálták megállapítani, hogy miért pont ezekre a helyekre állították a szobrokat, kiderült, hogy jellemzően mind friss vízforrások közelében vannak. A kutatók elmélete szerint a szobrok jellegzetességei, például a méretük a vízforrás bőségére és minőségére utalhat.

Carl Lipo, a New York-i Binghamton Egyetem professzora, a Plos One folyóiratban publikált tanulmány társszerzője szerint a felfedezésük azt demonstrálja, hogy a szobrokat nem rituális helyszíneken állították fel. A rituálét a szobrok szimbolikus jelentése reprezentálja, de egyébként a közösség életének részei voltak.

A Húsvét-szigeten több mint háromszáz megalitikus platform található, mindet különálló közösség készíthette. Az elsőt a XIII. században hozhatták létre. A szobrokból sokat találtak a partvidék környékén.

Azt már korábbi tanulmányok is fölvetették, hogy a szobrok elhelyezése kapcsolatba hozható a fontos erőforrások elhelyezkedésével, de az új kutatás szerzői vizsgálták először az állítást. A kutatócsoport a sziget keleti részét vizsgálta, ahol a különböző erőforrásokat már korábban feltérképezték. A kiválasztott területen 93 megalitikus platform elhelyezkedését elemezték, amik még azelőtt készültek, hogy a XVIII. században a szigetre léptek volna az európai hajósok.

Miután nem találtak kapcsolatot sem a szobrok anyagául szolgáló sziklák, sem a szerszámok anyagának bányászatával, azt vizsgálták, hogy milyen más fontos erőforrások közelében találták a szobrot: például a termesztett növények, köztük az édesburgonya közelében vagy halászathoz kapcsolódó helyszín vagy friss víz közelében volt-e a szobor.

Lipo elmondta, hogy a csoportját különösen a vízforrások érdekelték, mivel a szigeten nincsenek állandó források és nem találtak rá elegendő bizonyítékot, hogy a helyiek a sziget tavaira lettek volna utalva. A friss víz azonban jelen van a szigeten, a talaj víztartó rétegeiben, barlangokban és a parton is. Apály idején látni is lehet, hogy a talajból előtörő erekből hogyan áramlik ki a friss víz. A történelmi feljegyzések szerint a helyiek itták is ezt a kissé sós vizet, sőt, kutakat is ástak.

A kutatók megállapították, hogy minden nagyobb szobor közelében jelentős vízforrások vannak. Lipo magyarázata szerint mivel a közösségeknek friss vízre volt szüksége, praktikusan oda állították a szobrokat, ahol a forrás volt.

Lipo azt is felvetette, hogy a szobrok mérete és egyéb jellegzetességei kapcsolatban lehettek a vízforrás minőségével, és ezen a módon a közösség egyúttal jelezhette előnyét a szigeten élő más közösségeknek. A professzor szerint a közösség és az együttműködés alapvető feltételei voltak a platformok létrehozásának.

A szobrok helyszínválasztásának elméletével nem mindenki ért egyet. Jo Anne Val Tilburg, a Húsvét-sziget szakértője, a Kaliforniai Egyetem tudósa szerint  eddig sem volt titok, hogy a partvidéken található friss víz a szobrok közelében volt, de ezek az erecskék csekély jelentőséggel bírhattak.

(MTI)

(Borítókép:  Werner Forman / Getty Images)