A Mona Lisát övező megannyi legenda leghíresebbike szerint a hölgyalak mindig követ minket tekintetével, bárhova is próbálunk előle elbújni. Most azonban a Bielefeldi Egyetemen kiderítették, hogy nemcsak, hogy nem követ, de még akkor sem néz ránk, ha szemben állunk vele. A Mona Lisa-effektus talán átnevezésre szorul.
A Louvre-ban tolongó sok ezer turista jobbra-balra ingázik a festményt védő félköríves korlát előtt, és próbálgatják, hogy vajon tényleg mindig rájuk néz-e, bárhonnan is néznek vissza rá. Minthogy a kép hírnevéhez képest meglehetősen kis méretű, a biztonságosnak ítélt távolságból szemei, pláne tekintetiránya valójában gyakorlatilag kivehetetlen - és ez megkíméli látogatóit a csalódástól.
Az úgynevezett Mona Lisa-effektus, tehát a képeken ábrázolt emberek tekintetkövetése, valóban létezik. A jelenséget már évezredek óta ismerik és ki is használják a képzőművészek. Működése azon alapszik, hogy a kétdimenziós képet néző ember nem csupán a szem íriszének pozícióját, de a fej orientációját is felhasználja a tekintetirány meghatározására. A síkbéli ábrázolásoknál kevesebb információ áll a befogadó rendelkezésére ahhoz, hogy az ábrázolt személy figyelmének irányát megfejthesse, ezért könnyebben becsapható. A jelenség egyébként a kamerába néző tévébemondókkal is működik.
Csak éppen magával, a Mona Lisával nem.
A Bielefeldi Egyetem pszichológusai 24 embernek mutatták meg a számítógép képernyőjén a Mona Lisa különböző kivágásait, eltérő távolságból (az eredeti képet, úgy tűnik, nem sikerült kölcsönkérniük). Összesen több mint 2000-szer kellett az alanyoknak meghatározniuk, hogy merre is néz a hölgy. Az eredmények szerint az alanyok általában úgy találták, hogy a Mona Lisa 15,4 fokkal (nekünk) jobbra néz. Márpedig a korábbi vizsgálatok eredményei arra utaltak, hogy a Mona Lisa-effektus működéséhez az kell, hogy az ábrázolt személy tekintetiránya ne térjen el öt foknál jobban a kép síkjára merőlegestől.
De miért gondoljuk egyáltalán, hogy egy síkbeli kép ránk nézhet?
Az emberek nagyon jól meg tudják ítélni, hogy rájuk néznek-e éppen vagy sem. A Mona Lisa-effektus erős vágyunkat illusztrálja arra, hogy minket nézzenek, és valaki figyelmének középpontjába kerüljünk. Hogy fontosak legyünk valaki számára, még ha nem is ismerjük az illetőt
- nyilatkozta Gernot Horstmann, a tanulmány egyik szerzője.
Tehát a Mona Lisa hivatalosan nem teljesíti a Mona Lisa-effektus követelményeit: nem ránk néz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tőlünk 15,4 fokra jobbra lévő emberre nézne, mert ő megint csak úgy fogja érzékelni, hogy hozzá képest is jobbra néz.