A multivitaminok és táplálékkiegészítők piaca világszerte virágzik. Magyarországon évente 40 milliárd forintot költenek az emberek efféle termékekre csak a patikákban és a drogériákban (és talán még egyszer ennyit fizetnek értük az interneten, MLM-cégeknél és másutt). De van-e ennek bármi értelme, bizonyítja-e bármi is e készítmények reklámozott hatását? Inkább nem, mint igen.
Az Alaszkában élő jupik eszkimók körében ugyanolyan elterjedt a túlsúlyosság, mint az Egyesült Államok délebbi tagállamaiban élőknél (hetven százalékuk túlsúlyos vagy elhízott). Ennek ellenére kevesebben szenvednek és halnak meg szívbetegségekben. Az Alaszkai Egyetem kutatói 330 ember vizsgálata után megállapították, hogy e különbséget az okozhatja, hogy hússzor több omega-3 zsírsavat fogyasztanak, mint mások. Ez önmagában nem véd az elhízástól (hiszen nem volt összefüggés a vérben mért omega-3-szint és a testsúly között), de mégis csökkenti a szívbetegséget okozó faktorok (például a koleszterin) vérben mérhető koncentrációját, illetve a vérnyomást. Így bizonyos mértékig ellentételezi az elhízás és az infarktus közötti kapcsolatot.
Az eszkimók étrendje még ma is a halakon alapszik, márpedig a halak jelentik az omega-3 zsírsavak fő forrását. Mindez arra utal tehát, hogy a természetes táplálékból felvett omega-3 csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Az ehhez hasonló, meggyőző erejű kutatási eredmények hatására az omega-3 zsírsavak (illetve a halolaj) lettek a táplálékkiegészítők rocksztárjai, a globális piac értéke elérheti a 4 milliárd dollárt is. Hiszen magától értetődőnek tűnik, hogy mi nem eszünk az eszkimókhoz hasonlóan sok halat, de ha kapszulaként bevesszük ugyanazt a hatóanyagot, akkor ugyanazokat az előnyöket élvezhetjük mi is, mint ők.
Aztán a tekintélyes Cochrane kollaboráció tavaly nyáron nyilvánosságra hozott egy tanulmányt, amely lerombolta az omega-3 táplálékkiegészítők köré épített teljes mitológiát. A Cochrane az orvostudományban születő független vizsgálatok eredményeit veti alá metaanalíziseknek, és ebből igyekeznek jóval reprezentatívabb következtetéseket levonni. 79 vizsgálatot elemeztek ez alkalommal, amelyek az omega-3-tartalmú táplálékkiegészítők (ez itt nagyon fontos: nem a természetes forrásból származó omega-3, hanem a kapszulaként szedett formája) egészségügyi hatásait kutatták. E vizsgálatokban összesen 112 ezer ember vett részt, több földrészről, egészségesek és betegek vegyesen. Azt hasonlították össze, hogy aki kiegészítő omega-3 készítményeket szed, az vajon védett-e valamelyest a szív- és érrendszeri betegségektől. És nem. A Cochrane verdiktje szerint
a megnövelt omega-3-bevitelnek csekély hatása van vagy nincs semmilyen hatása a szívbetegségek előfordulására, illetve a miattuk bekövetkező halálesetekre.
De ez a tanulmány csak a jéghegy látható csúcsa volt. Miután felfigyelt rá a közvélemény, sorban kerültek elő az újabb és újabb metaanalízisek, amelyek a legtöbb, közmegbecsülés övezte étrend-kiegészítő, sőt a vitaminok jó hírét is csorbították. Megkérdőjeleződött sok más mellett az A-, B-, C- és E-vitaminok kiegészítőként való szedése is. Lassan már az a vitamin számít kivételnek, amelynek hatásosságát senki nem vitatja.
De hogyan lehetséges, hogy a vitaminok, amelyek száz évig az ember legjobb barátjának számítottak, most cserben hagytak minket?
Ha ragaszkodunk a definícióhoz, akkor a vitaminokra igenis szükségünk van, hiszen csak olyan vegyületeket sorolnak ebbe a csoportba, amelyek kis mennyiségben esszenciálisak az egészséghez, viszont a szervezet maga nem képes őket előállítani (a D-vitamin kivételével). Természetesen az ismeretek idővel változhatnak, az újabb kutatások megcáfolhatják a korábbi feltételezéseket, így a vitaminok és egyéb jótékony hatású anyagok köre is változhat. Itt nem is arról szól a vita, hogy magukra a vitaminokra, ásványi anyagokra, nyomelemekre, különleges szerves vegyületekre ténylegesen szükségünk van-e, hanem arról, hogy van-e értelme ezeket táplálékkiegészítőként magunkhoz venni. Nehéz általánosítható választ adni e kérdésre, de mégis megkockáztatjuk:
ha egészségesek vagyunk, és nem táplálkozunk szélsőségesen egyoldalúan, akkor nem indokolt értrend-kiegészítőket szedni.
A táplálékkiegészítő-ipar szempontjai persze érthetők: e készítmények kifejlesztésének költsége eltörpül a „rendes” gyógyszerekhez képest. Hiszen rendszerint már a természetben is létező, évtizedekkel korábban izolált és ismert szerkezetű hatóanyagokról van szó, legtöbbször az indikáció (tehát, hogy milyen betegségre jó elvileg) is adott. A költségeket a jogszabályi környezet is csökkenti, hiszen e termékeket általában nem gyógyszerként, hanem étrend-kiegészítőként regisztrálják, így hatásosságukat nem kell méregdrága klinikai tesztek segítségével igazolni. Mindössze azt kell bizonyítani, hogy (közvetlenül) nem mérgezők, és már mehetnek is a természetgyógyász boltok kirakatába.
Minthogy az engedélyeztetéshez nincs nagy hatókörű klinikai vizsgálatokra szükség, a táplálékkiegészítők hatóanyagainak hatékonyságát rendszerint legfeljebb kisebb léptékű (kevés alanyon elvégzett) kísérletek támasztják alá. Vagy cáfolják meg, hiszen a legtöbb esetben egymásnak ellentmondó eredményeket találni. Az pedig általános gyakorlatnak tekinthető, hogy a gyártók reklámjaikban felhasználják az adott hatóanyag természetes forrásból származó formájának hatásait vizsgáló tanulmányokat is. Márpedig, mint az lehangolóan sokszor kiderült már, a „tablettásított” anyag hatásai gyakran elmaradnak az eredetihez képest.
Még mielőtt azonnal elkönyvelnénk, hogy e termékek semmit sem érnek, és kizárólag arra jók, hogy az ördögi gyógyszergyárak kizsarolják az egészségükért rettegő, de egyébként tök egészséges kuncsaftok pénzét, észre kell vegyük, hogy a hatást cáfoló vizsgálatok is bőven kritizálhatók. Alapvetően különböznek ugyanis azoktól a gyógyszertesztektől, ahol az alanyok egyik fele megkapja a hatóanyagot, míg a többiek placebót kapnak. Azoknál ugyanis a kutatók biztosak lehetnek abban, hogy a kontrollcsoportban nincs hatóanyag. Az étrend-kiegészítők ezzel szemben szinte mindig olyan anyagokat tartalmaznak, amelyet az ember egyébként is felvesz a táplálkozással, csak legfeljebb az optimálisnak tartott mennyiségnél kevesebbet fogyaszt belőle. Magyarul a kontrollcsoportra is hat a vizsgált vegyület. Sőt, simán elképzelhető, hogy más forrásokból elegendő mennyiségben jutnak hozzá. Belátható, hogy a semmi vs. valami, illetve a kevés vagy elég vs. több felállás alapvetően eltérő eredményeket hozhat.
A metaanalízisek sem mindenhatók, hiszen bár jelentősen lehet növelni a segítségükkel a vizsgálatban tesztelt emberek számát, rendszerint nagyon különböző kísérletekből állnak össze, amelyek eredményei az eltérő módszerek miatt nehezen összevethetők. Mindenesetre még mindig ezek az elemzések biztosíthatják a legmegbízhatóbb információt.
Akkor lehet létjogosultsága a táplálékkiegészítőként bevitt vitaminoknak és egyéb tápanyagoknak, ha az illető egyéb módokon nem vesz fel belőlük eleget, és krónikus hiány alakul ki nála. Bár az alultápláltság kifejezés hallatán a harmadik világ szegényei jutnak eszünkbe, valójában specifikus tápanyagok szempontjából a nyugati társadalmak túlsúlyos polgárai is alultápláltak lehetnek. Kimutatható, hogy a táplálékkiegészítőket fogyasztók napi tápanyagfelvétele közelebb van az optimális értékhez, mint azoké, akiknek szocioökonómiai státusza hasonló, de nem szednek efféle készítményeket. Csakhogy ez önmagában még nem sokat jelent: nem meglepő, hogy aki külön is beveszi az anyagot, az többet fogyaszt belőle. A nagy kérdés az, hogy a tablettaként felvett vegyületek ugyanúgy képesek-e kifejteni hatásukat, mint hallal, zöldségekkel, más táplálékkal megevett megfelelőik. Vannak olyan kutatási eredmények is, amelyek szerint bizonyos mértékig igen. A Physician's Health Study II. elnevezésű, több mint tíz évig tartó vizsgálatsorozatban például kimutatták, hogy azon 50 éven felüli férfiak, akik naponta szedtek multivitamint, 8 százalékkal kisebb eséllyel betegedtek meg a rák különféle változataiban. Ez azonban meglehetősen csekély eredmény, és a kedvezményezettek köre is erősen korlátozott. Talán sokat mond, hogy mégis ezt emelte ki a New Scientist által megkérdezett, a táplálékkiegészítő-ipar alkalmazásában álló kutató.
Ezzel ellentétes eredménnyel zárult (tehát a táplálékkiegészítők hatását kimutatni nem képes) tanulmányokat viszont rengeteget találni. Egyértelműnek tűnik, hogy a természetes táplálék, amely egy-egy azonosított vitaminban vagy egyéb tápanyagban gazdag, még egy sor olyan összetevőt is tartalmaz, amelyek szükségesek ahhoz, hogy pozitív hatással legyen az egészségre. Nemcsak az a fontos, hogy összességében kiegyensúlyozott legyen az étrendünk, de annak is hatalmas jelentősége van, hogy az adott vitaminnal együtt milyen egyéb tápanyagokat fogyasztunk. A Massachusettsi Egyetem egyik kísérletében gyümölcsöt és zöldséget etettek az önkéntesekkel, és egy részük zsírokból készített emulziót is ivott ehhez (biztos finom lehetett). Míg a kizárólag zöldséget fogyasztó résztvevők is sokkal több tápanyagot vettek föl a kontrollhoz képest, addig a zsírt is evők még náluk is jelentősen többet. Ez arra utal, hogy
ha nem határozzák meg pontosan, hogy a mesterségesen bevitt vitaminok, táplálékkiegészítők mellé mit kell enni, akkor hatásuk kiszámíthatatlan.
Másrészről az is igaz, hogy esetleges pozitív hatásaik sem feltétlenül tűnnek elő a kísérletekben, ha a kutatók nem figyelnek az alanyok megfelelő táplálkozására. Hiába kap ugyanis mindenki azonos dózist a hatóanyagból, ha például a zsírok hiánya miatt az egyik alany bélrendszeréből csak feleannyi szívódik fel, mint a társánál. Persze az a tény, hogy a cáfoló erejű vizsgálatok sem hibátlanok, még korántsem bizonyítja, hogy létezik az a hatás, amit nem sikerült kimutatniuk.
Melyik kiegészítésképpen bevitt vitaminnak, tápanyagnak van egyáltalán bizonyított jótékony hatása? Nos, nem soknak. Az egészséges felnőttek számára szinte egyiknek sem, de a kép mégsem ennyire egyszerű.
Az A-vitamin létfontosságú az egészséges növekedéshez és a látáshoz. A tejtermékekben, a halolajban és a répában sok van belőle, még több is, mint amennyi kell. Egy fél répa elfogyasztásával le is tudhatjuk a napi ajánlott 0,6-0,7 mg A-vitamin bevitelét. Ha túl sokat (1,5 mg-nál többet) fogyasztunk belőle, az már káros lehet, csökkenti a D-vitamin jó hatását, és gyengítheti a csontokat. Az A-vitaminos készítmények pozitív hatásait még egyetlen jól tervezett vizsgálat sem igazolta, sőt, némelyek a rák megnövekedett kockázatát mutatták ki ilyenkor. Szóval, ha nincs diagnosztizált A-vitamin-hiányunk, nem kell erőltetni.
A B-vitaminok természetes módon csak az állati eredetű táplálékban találhatók. Aki eszik ilyesmit, az könnyedén beszerezheti a szükséges mennyiséget. A B-vitaminokról azt állítják, hogy megelőzik a szív- és érrendszeri betegségeket, a sztrókot, sőt a demenciát is. Ezt azonban a randomizált kísérletek nem igazolták. A B12-pótlás a vegánoknak hasznos lehet, másnak nem.
Magyarország (és a világ) kedvenc vitaminja nekünk Szent-Györgyi Albert révén különösen közel áll a szívünkhöz. A nagymamám cukorka gyanánt nyomta a szánkba a sárga cukormázas pirulákat. Kár, hogy ennek semmi értelme nem volt. Az egészséges embernek a C-vitamin szedése valószínűleg semmilyen pozitív hatással nem jár. Nem előzi meg a megfázást (bár egyes vizsgálatok szerint némileg lerövidítheti a betegség lefolyását). Egy másik Nobel-díjas, Linus Pauling megrögzötten hirdette, hogy a szélsőségesen nagy dózisú C-vitamin gyógyítja a rákot. De nem, nem gyógyítja.
A D-vitamin pályája ellentétes ívet húzott az évtizedek során, mint a többi vitaminé. Ahelyett, hogy a kezdeti csodaszerstátuszból bukott volna ki, idővel rájöttünk, hogy mennyi különféle életfolyamatban játszik rettentően fontos szerepet. Korábban csak az volt köztudott róla, hogy a csontfejlődéshez elengedhetetlen (ezért kell a csecsemőknek adni), de aztán kiderült, hogy az autoimmun betegségek és a fertőzések ellen is véd. Kimutatták, hogy a D-vitamin-hiányos emberek 57 százalékkal gyakrabban halnak meg fertőzések következtében. A bőrünk is elő tudja állítani, de a mérsékelt éghajlaton legtöbbünk csak nyáron jut hozzá az ehhez szükséges mennyiségű napfényhez. Így az ajánlások szerint legalább a terhes nőknek és az időseknek érdemes D-vitaminos készítményeket szedniük.
Az omega-3 zsírsavakat kizárólag az algák és a kovamoszatok képesek természetes módon előállítani, a halakban a táplálkozásuk révén dúsul fel. Kétségtelen, hogy e vegyületekre szükség van az egészséges neurológiai fejlődéshez, így a csecsemők és a mentális hanyatlás által fenyegetett idősek profitálhatnak belőle, ha étrendjük több omega-3 zsírsavat tartalmaz. Ugyanakkor azok az állítások, miszerint az omega-3 zsírsavat tartalmazó étrend-kiegészítők csökkentik a szívbetegségek, a rák és még ki tudja, milyen betegségek veszélyét, nem tekinthetők bizonyítottnak.
(Borítókép: Étrend kiegészítő, D3 vitamin. Fotó: Bsip / Getty Images Hungary)