A Szaturnusz gyűrűi, melyek a Naprendszer legkülönlegesebb látványosságai közé tartoznak, az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) kutatói szerint nagyon fiatalok, csupán 10-100 millió évesek lehetnek. Eközben maga a Szaturnusz a Naprendszer többi bolygójához hasonlóan 4,5 milliárd éves. A kutatók a Cassini űrszonda által küldött adatokat elemezve jutottak erre a következtetésre. A robot még azelőtt gyűjtötte az adatokat, hogy 2017-ben kifogyva az üzemanyagból, a gázóriás légkörébe zuhanva megsemmisült.

Korábban sokféle elmélet volt a gyűrűk koráról, egyesek szerint nem sokkal a Szaturnusz kialakulása után alakultak ki, míg mások sokkal fiatalabbnak vélték azokat. Egyedül az biztos, hogy hiányoztak lényeges - többek között a tömegre vonatkozó - adatok, melyek alapján megbízhatóan meghatározható lehet a gyűrűk kora.

„Szeretem a gyűrűket és káprázatos dinamikájukat, akár fiatalok, akár idősek” - mondta Luciano Iess, a római Sapienza Egyetem kutatója, a Science című tudományos lapban megjelent tanulmány vezető szerzője. A kisebb tömeg fiatalabb korra utal, a most is fényes gyűrűk a törmelék hatására már sötétebbekké váltak volna hosszabb időszak elteltével - közölték a kutatók.

A Szaturnusz a Naptól számított hatodik bolygó, a Naprendszerben a Jupiter után a második legnagyobb. Mind a négy gázbolygó - Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz - rendelkezik gyűrűkkel, de a Szaturnuszé gyűrűi a legnagyobbak és leglátványosabbak. Átmérőjük mintegy 282 ezer kilométer. A számtalan vékony gyűrű 99 százalékban jégből és egy százalékban a bolygóközi törmelékből származó szilikátrészecskékből áll. A tudósok szerint a gyűrűk akkor alakulhattak ki, amikor egy nagy, jeges üstökös vagy hold túl közel került a Szaturnuszhoz és a gravitációs erő összezúzta azt, vagy a röppályán holdak ütköztek egymásnak. A Szaturnusznak 62 ismert holdja van.

A gyűrű eredetéről és koráról nincs pontos válasz addig, amíg a kutatók nem tudnak a gyűrűk anyagából vett mintákat laboratóriumukban vizsgálni és a radioaktív bomlás révén meghatározni a korukat - fejtette ki Phil Nicholson, a Cornell Egyetem csillagásza, a tanulmány társszerzője.

A kutatócsoport azt is megerősítette, hogy a Szaturnusz mágneses mezeje lassan felemészti a jéggyűrűket, melyek eltűnőben vannak. A szakértők szerint a teljes gyűrűrendszer 300 millió év alatt eltűnik, és tekintve a bolygó egyenlítőjére hulló anyagmennyiséget, melyet a Cassini űrszonda észlelt, maguknak a gyűrűknek akár kevesebb mint 100 millió évük lehet hátra.

Az apró részecskék, melyek korábban stabil helyzetben voltak a gravitációnak és saját keringési sebességüknek köszönhetően, a Napból érkező ibolyántúli fény vagy a kis meteoritbombázásokból érkező plazmafelhő hatására elektromosan feltöltődhetnek, ami drámaian megváltoztatja az egyensúlyt - olvasható a tanulmányban.

A gyűrű részecskéi így belezuhannak a Szaturnusz felső légkörébe, ahol elpárolognak, a víz pedig kémiai reakcióba lép a Szaturnusz ionoszférájával. Ez a reakció megnöveli az elektromosan töltött részecskék élettartamát. A napfény által energizált ionok infravörös fényben ragyognak.

(MTI)

(Borítókép:  NASA/JPL-Caltech/Space Science Institute)