Egy öt latin-amerikai ország több mint hatezer lakosára kiterjedő genetikai vizsgálat azt a meglepő eredményt hozta, hogy a világosabb bőrű ottani emberek simán lehetnek „ugyanannyira” indiánok, mint sötétebb bőrű társaik. Az őslakosok ugyanis olyan génváltozatot hordoznak, amely megfelelő kombinációban az európai populációhoz hasonlóan világossá varázsolja a bőrt.
E kutatásnak Latin-Amerikában még ma is a mindennapi életet meghatározó következményei lehetnek - ha sikerül eredményei megértetni az emberekkel. A hajdani spanyol, illetve portugál gyarmatokból kialakult országokban ugyanis mind a mai napig hátrányos megkülönböztetés éri a sötétebb bőrű embereket. Az okfejtés velük kapcsolatban viszonylag kézenfekvőnek tűnik: minél sötétebb bőrű valaki, ősei között annál több az indián, illetve az Afrikából rabszolgának behurcolt fekete. A fehér bőrűek pedig a (maguk között) felsőbbrendűnek tartott európai gyarmatosítók és bevándorlók leszármazottai.
Vagy nem.
A Nature Communications folyóiratban megjelent grandiózus genetikai kutatás során ugyanis felfedeztek egy genetikai variánst, amely gyakori az amerikai indián, illetve a velük közeli rokonságban álló kelet-ázsiai populációban. E génváltozat pedig meglepően világos, szinte fehér bőrt eredményez. Magyarul a fehér bőrű latin-amerikaiak ugyanúgy lehetnek őslakosok leszármazottai, ahogy európaiak utódai. Közép- és Dél-Amerika remek terepe a humángenetikai kutatásoknak, lévén a népesség rendkívül változatos felmenőkkel, ennélfogva diverz genetikai örökséggel rendelkezik. Az emberek genomjában nemcsak az európai, az afrikai és az őslakos amerikai, de a kelet-ázsiai örökség lenyomata is megtalálható.
A párizsi Pasterur Intézet és a University College London genetikusai összesen 6357 ember genomját elemezték Peruból, Brazíliából, Kolumbiából, Chiléből és Mexikóból. A génmintákat a Latin-amerikai diverzitás és evolúció analízise elnevezésű kutatói konzorcium gyűjtötte össze (ennek rövidítése, CANDELA, is korábban volt meg, mint a teljes név). Az adatgyűjtő kutatók a génmintavétel mellett megmérték, hogy az alanyok bőre mennyi fényt ver vissza (tehát a bőrszín világosságát), ebből következtetni tudtak a bőrükben lévő fekete színanyag, a melanin mennyiségére.
A genomanalízis eredményeként azonosítottak egy gént, amely meghatározó szerepet játszik a bőrszín kialakításában. E gén, az MFSD-12 egyik alléljét korábban az afrikaiak sötétebb bőrszínével hozták összefüggésbe. Most azonban találtak egy másik génváltozatot, amelynek hatása éppen ezzel ellentétes: világosabbá teszi a bőrt. Ez utóbbi allél pedig kizárólag az indiánokra és a kelet-ázsiai népcsoportokra jellemző.
Az Európa és Kelet-Ázsia északi területein élő emberekben vélhetően egymástól függetlenül (konvergens, összetartó evolúció eredményeképpen) fejlődhetett ki a világos bőrszín. Ennek fő haszna az lehetett, hogy ezáltal még gyengébb megvilágítás esetén is hatékonyan tudott bőrük D-vitamint termelni. A Bering-szoroson keresztül Szibériából Alaszkába vándorolt törzsek vitték magukkal e világosabb bőrt eredményező génvariánst is. Így szinte biztosak lehetünk abban, hogy
Közép- és Dél-Amerikában már jóval az európai gyarmatosítók megérkezése előtt is változatos volt az emberek bőrszíne.
Forrás: Science