A NASA New Horizons űrszondája pont újév napján repült el a legtávolabbi, ember által megfigyelt ilyen közelről égitest, az Ultima Thule mellett. Már az akkor küldött, meglehetősen elmosódott képekből is nyilvánvalóvá vált, hogy az aszteroidának furcsa, nyolcasszerű alakja van. A most érkezett kép már sokkal jobb felbontású, így a felszínt is meg lehet figyelni rajta.
Az Ultima Thule nagyjából 33 kilométer hosszú, és a Földtől 6.6 milliárd kilométerre található. A színe előbb szürkének, majd a később érkezett képeken inkább vörösesnek tűnt, így azt feltételezik az űrkutatók, hogy árnyalata a Marsra hasonlíthat.
Az aszteroida olyan messze van a Naptól, hogy alig 30-40 Celsius-fokkal van az abszolút nulla foknál melegebb a környezetében. Ez a körülmény különösen érdekessé teszi őt a Naprendszer kialakulását vizsgáló kutatók számára, hiszen ilyen hidegben gyakorlatilag nem történnek kémiai reakciók, így összetétele megőrizhette az ősi jellegzetességeit.
Most a NASA és a Johns Hopkins Egyetem közzétett egy újabb, immár sokkal jobb minőségű képet az objektumról, amely az első Kuiper-övbéli égitest, amelyet ember alkotta űreszköz valaha megfigyelt. A fotókat ugyancsak a január 1-i átrepülés közben készítette a New Horizons széles látószögű kamerájával.
A fotó elkészültekor az aszteroida 6700 kilométerre volt a szondától, hét perccel azelőtt, hogy legközelebb kerültek volna egymáshoz.
Eredeti felbontása 135 méter képpontonként, ami meglehetősen nagy fájlméretet erdményez. Emiatt egészen január 18-ig a szonda memóriájában várakozott a kép, hogy felszabaduljon annyi sávszélesség, hogy haza tudja küldeni (hiszen a turistaképek posztolásán túl a szonda csomó más mérőműszerének adatait is vissza kell sugároznia a földre). A küldés két napot vett igénybe, majd a kutatók algoritmusok segítségével élesítettek rajta. Az élesítés folytán vált a kép kissé szemcséssé.
A fotón immár jól látszanak az égitest domborzati képződményei, különösen a nappal-éjszaka (fény-árnyék) határvonal mentén. Itt több kisebb bemélyedés figyelhető meg, amelyek nagyjából 700 méter átmérőjűek, illetve a kisebb gombócon egy nagyobb mélyedés is látható, amely hét kilométer széles. Az nem egyértelmű, hogy ezek a struktúrák becsapódási kráterek, vagy más módon jöttek létre, például az egykori illékony összetevők kiáramlása révén.
Az űrkutatók azt remélik, hogy az egyre sokasodó adatok segítségével kideríthetik, hogy hogyan jött létre az aszteroida, amelyet egy idősnek tartanak a 4,5 milliárd éves Naprendszerrel.
Ez az új kép arra enged következtetni, hogy az Ultima Thule két félteke eltérő geológiai jellegzetességekkel rendelkezik. Ez pedig újabb rejtélyt tartogat számunkra. A következő hónapban újabb színes, még jobb felbontású képek fognak érkezni, amelyek reményeink szerint sok kérdést megválaszolnak majd
- mondta el a kutatás vezetője, Alan Stern. A New Horizons nagyjából 6,64 milliárd kilométerre tartózkodik most a Földtől, tökéletesen működik, és távolodik a Naptól 50 700 kilométer/órás sebességgel.
Ebből a távolságból a rádióhullámok 6 óra 9 perc alatt érnek el a Földre.
Forrás: The Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory