Egy amerikai professzor a magányt kutatta, még tablettát is kezdett fejleszteni rá. Pedig ő maga nem is volt magányos, hiszen most a felesége folytatja a nagy munkát.
Egyre több a magányos ember a fejlett társadalmakban, kevés a gyerek, azok is messze repülnek, a házastársak pedig olykor elválnak, de ha esetleg mégsem, akkor is sokszor jelentős időkülönbséggel hunynak el.
Mindezzel az a baj, hogy a magány rossz. Nem csak hangulatilag, de betegségeket is okoz. Ezt úgy kell elképzelni, hogy leverten üldögélünk egyedül, és közben csak nő a valószínűsége a szív- és érrendszeri betegségeknek, a neurodegeneratív betegségeknek, de a magány okozhatja a kognitív képességeink hanyatlását és rákos megbetegedéseket is - írja a 444.hu a Guardianra hivatkozva. Márpedig ez így együtt egy nagyon rossz kombináció erről például ebben a Magyar Narancs cikkben olvashatnak), hiszen, ha a magány betegséget okoz, akkor nem csak leépülünk, de még olyan sem lesz, aki ellásson minket.
A cikk főhőse.Stephanie Cacioppo, egy amerikai egyetemi intézet igazgatóját, aki tavaly vesztette el John Cacioppót, az idegtudós férjét, aki a Magány című könyv szerzője. Stephanie Cacioppo a férje mellett mindig is egyfajta kísérleti nyúl volt, és mint a lapnak elmondta
amióta John meghalt, közös kutatásunk gyakorlati eleme, a magány személyes jelentőséggel kezdett bírni és kutathatóvá vált számomra."
„Én magam lettem a tudományunk élő bizonyítéka” - mondja. - Minden nap alkalmazom a módszereinket.
John Cacioppo ugyanis részben terápiákat is kitalált a magány káros hatásainak elkerülésére (fejezzük ki a hálánkat idegeneknek, tegyünk valami kedveset mással, kezdjünk beszélgetni idegenekkel és osszuk meg a jó híreket másokkal).
Igen, természetesen lehet, hogy hülyének néznek minket közben, de csökken a magány okozta betegségek kockázata.
A tudós asszony közös kutatásaik után most pirulákat is fejleszt, hiszen ahogy a depresszió, a szorongás káros tünetei csökkenthetők, miért ne lehetne visszaszorítani a magány ártalmait is egy kemikáliával?
A tudósok a személyben felhalmozódó társadalmi fenyegetettség-érzést próbálják minimálisra szorítani több összetevővel, például egy allopregnanolon nevű vegyülettel.
Sőt, már zajlanak is az emberkísérletek, vagyis a humán klinikai szakasz, a jelentkező magányosok fele gyógyszert, a másik fele placebót kapott és 2017 májusától egészen 2019 júniusáig tartanak a vizsgálatok.
Ahogy Stephanie Cacioppo mondta:
Azt hiszem, a férjem nem halt meg; csak elmélet lett."
A cikk emellett részletesen kifejti, hogy mind ennél a tablettánál, mind a versenytárs termékeknél (létező antidepresszánsaknál) fontos, hogy a nem-kívánatos mellékhatások ne legyenek olyan erősek. Egyes antidepresszánsok ugyanis már most is hatnak, de álmosságot, hányingert, vagy hányást okozhatnak.
(Borítókép: Shutterstock)