Valami nagyon nem stimmel a telefonálási szokásainkkal. Ma is nagyjából annyi vonal van bekötve, mint tíz évvel ezelőtt, de közben meredeken zuhan a kihasználtságuk, és naponta 3 percnél kevesebb a beszélgetések átlaga. Olyan technológiát tartunk életben, és költjük rá a pénzt, amely egyre kevésbé hoz bármilyen hasznot.
Hátborzongató visszanézni a 2008-as évre, amikor még csupán 1,3 millió háztartásban működött szélessávú nethozzáférés, és a 3,1 millió telefonkészülék nagy része rézvezetéken volt bekötve. Szerény 263 ezer felhasználó telefonált kábeltévés modemen keresztül. Pontosan tíz év kellett a teljes fordulathoz: mostanra csupán 264 ezer telefon maradt a rézdróton, a többi modern technológián, IP-alapon működik.
Félmilliárd percet beszélgettek a magyarok havonta.
Most ennek a felét sem.
Maga a telefonálás elavult szokássá vált egyetlen évtized alatt, erről árulkodnak a hírközlési hatóság adatai. A napi 3 percnél kevesebb egy főre jutó beszélgetés kevesebb, mint amennyit fogmosással töltünk el, és egészen jelentéktelenné válik a vezetékes telefon, ha mellétesszük, hogy mennyit nézzük naponta a tévét, hány percen át nyomkodjuk a mobilt, és mennyit ülünk a Facebook előtt.
Szó sincs a kapcsolatok széthullásáról, a Viber és a Facebook Messenger vette el a telefonálással töltött időt. Ha feltétlenül hallani akarjuk a másikat, akkor már inkább online videócsetelünk. Egy uniós felmérés szerint a magyarok 59 százaléka videotelefonál, és ebben hatodikok vagyunk az egész EU-ban. A közösségi portálokon még előrébb járunk, a lakosság 84 százaléka aktív felhasználó, és ebben egyedül Málta előz minket. Nem is az a kérdés, hogy hová tűntek a beszélgetéssel töltött percek.
inkább az, hogy Miért van ilyen sok bekötött vonal?
2013 közepén volt a mélypont, ezután megint 50 ezerrel bővült a vonalak száma. Oké, tudjuk ki a felelős, két kézzel lehet a telefonszolgáltatók felé hadonászni. Az általunk megkérdezett szakértők szerint nincs olyan állami ösztönző, amely a piaci változások ellenére is kikényszerítené a vonalak fenntartását.
Úgy tűnhet, hogy a Telekomnak a legfontosabb fenntartani ezt az állapotot, elvégre a társaságnak ezen az egy piacon van kimagasló részesedése, hozzá tartozik a vonalak 48,8 százaléka. A szélessávú net és a tévézés piacán sokkal jobban megszorongatják a riválisok.
Azt a Telekom is elismerte nekünk, hogy a vezetékes telefon túl van az életciklusa csúcsán, mégis akkora tömeg igényli, hogy muszáj ilyen szolgáltatást is nyújtani. Az infrastruktúra pedig adott, a telefon miatt nem kell nagyobb kapacitású kábelt vagy más hálózati eszközt alkalmazni. Ebből látható, hogy különösebb költsége nincs annak, hogy plusz még egy telefonszolgáltatás is elérhető.
És a telefon jól jön az árversenyben: ha egy szolgáltató adott havidíjért a tévé és internet mellett telefont is kínál, míg máshol ugyanennyiért csak tévét és netet adnak,
máris úgy érezheti a vevő, hogy több szolgáltatást kap azonos havidíjért.
És hogyan lehet a telefon+internet még olcsóbb is, mint önmagában az internet? Ez egy jól felépített marketingstratégia, amelyben a távközlési szolgáltató X forintért szeretné eladni a szolgáltatását, de piacra dobja – hasraütve – mondjuk X+1000 forintért. Amikor bedobja a cég, hogy igazából több szolgáltatást is adna, ráadásul az ajánlott árnál kevesebbet, csak X forintot kell kifizetni, a vevő végül elégedetten távozik, és a szolgáltató is megkapja, amit akart.
Mint kifejtette a Telekom, nem céljuk olyan új vezetékes ügyfeleket szerezni, akik később azt egyáltalán nem használják. Sőt, a Magenta 1 nevű kombinált csomagban már a mobilszolgáltatás is elég ahhoz, hogy meglegyen a kedvezményekre jogosító háromféle előfizetés. A vezetékes nélkül pedig havi 1200 forint megspórolható.
A többi szolgáltatónál, a Diginél és a UPC-nél is kedvezményekkel tolják a vezetékes telefont, és ők egyelőre kevésbé felkészültek arra, hogy jó mobilos ajánlatot tudjanak adni. A Digi évek óta építgeti a mobilhálózatát, és mindig csak halogatja az indulást, az UPC-nek pedig folyamatban van a Vodafone-nal való összeolvadása.
De hiába adják a vonalat alig pár száz forintért és kínálnak a hálózaton belüli hívásokra ingyenességet, a szokásainkat már nem tudják megváltoztatni. De legalább nem akarnak telefonkészüléket ránk tukmálni, ha azt sohasem használnánk, és ezzel nem termeltetnek velünk műanyag szemetet.
(Borítókép: Főiskolai hallgató, diákmunkás logisztikai feladatokat intéz telefonon Nyíregyházán 2013. július 22-én. Fotó: Balázs Attila / MTI)