Kínai és amerikai kutatók szerint tollainak molekuláris összetétele, illetve egészen pontosan egy fehérje nem megfelelő mennyisége miatt nem tudott a modern madarakhoz hasonló módon repülni az egyik legkorábbi tollas dinoszaurusz – írja az MTI.
Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) publikált tanulmány készítői megvizsgálták és összevetették
A kutatók szerint a csirkék tollait döntően a béta-keratin nevű struktúrfehérje alkotja, amely a hüllők és a modern madarak bőrében, karmaiban és csőrében is megtalálható. Ez az, ami biztosítja a madarak számára a repüléshez szükséges rugalmasságot, hajlékonyságot, erőt és egyéb biomechanikai tulajdonságokat.
A kutatók szerint a madártollakat alkotó kulcsfehérjék fokozatosan vékonyabbá és rugalmasabbá váltak, ahogy a röpképtelen dinoszauruszokból kialakultak a repülő madarak, amit egyébként a kutatás alá is támaszt.
Mint kiderült, az Anchiornis tollaiban is volt béta-keratin, ám a jura időszakban élt dinoszaurusz tollait elsősorban a jóval tömörebb és merevebb alfa-keratin alkotta, az évmilliók során azonban egyre nőtt a fehérje mennyisége a tollakban,
egy 20 millió évvel ezelőtt élt ősmadár tollainak molekuláris szerkezete pedig már megegyezett a modern madarakéival.
A kutatók szerint a tanulmány bemutatja, hogy a madártollak molekuláris szerkezete lépésről lépésre fejlődött, a rendkívül komplex fejlődési folyamatban pedig kulcsszerepet játszott a tollakban lévő struktúrfehérje megváltozása.
Az eredmények egyébként arra is rámutatnak, hogy a korai tollas dinoszauruszok tollai vélhetően nem repülési célokat szolgáltak, hanem melegen tartották az állatot és védelmet biztosítottak számára. Egy tavaly decemberi tanulmány egyébként szintén felvetette, hogy a legkorábban kialakult tollak nem feltétlenül a repülésben nyújtottak segítséget az őslényeknek.