Valóságos csillagász-aranybánya nyílt meg a napokban: közzétették a Pan-Starrs (Panoramic Survey Telescope & Rapid Response System) program második négy éve alatt összegyűjtött adatok összesített kiadását, a Pan-STARRS1-et. A Pan-STARRS a világ legnagyobb digitális égboltfelmérési programja, amit az Egyesült Államok Légiereje finanszíroz: fő célja olyan földközeli aszteroidák felfedezése, amelyek veszélyt jelenthetnek a földi életre. A baltimore-i Space Telescope Science Institute (STScI) és a Hawaii Egyetem Csillagászati Intézete (Institute for Astronomy – IfA) által most másodjára közzétett, bárki által kutatható adatmennyiség több mint 1,6 petabájtot (avagy 1600 terabájtot, 1,6 millió gigabájtot) tesz ki, azaz valóságos kincsesbánya a csillagászok számára.
A csillagászat történetében ez a valaha publikált legnagyobb asztronómiai adathalom: a Mikulski Archive for Space Telescopes (MAST) tárhelyéről letölthető 1,6 petabájtos csomag több millió katalogizált fotót és mérési adatot tartalmaz, amik az univerzum 3 milliárd csillagát és galaxisát foglalják magukban. (A hivatalos közlemény összehasonlítása szerint az 1,6 petabájt kb. kétmilliárd szelfifotóval vagy a Wikipédia teljes szöveges állományának 30 000-szeresével egyenlő.)
Ami az égboltfelvételeket illeti: a hawaii Pan-STARRS Obszervatórium 1,8 méter átmérőjű fő tükrével készültek, és a Maui sziget Haleakalā hegycsúcsán lévő csillagvizsgálóból látható teljes égboltot lefedik. Az alábbi csodálatos mozaikkép, a középen függőlegesen végighúzódó Tejúttal (azaz a Naprendszerünknek otthont jelentő galaxissal) jól szemlélteti, hogy mekkora területről is van szó.
Az északi égi pólus a kép közepén van, a kör pereme, azaz a Pan-STARRS által látható égbolt horizontja pedig -30 fok deklinációnál van. A tejútrendszer központja a kép alján látható, ott ahol a legvilágosabb felvétel. Csak ezen az egyetlen képen 800 millió égi objektum - csillagok és galaxisok egyaránt - található, a Tejút sötét foltjai csillagfelhők és kozmikus por nyúlványai. Mivel ezek elnyelik a fény kék részét, az itt lévő csillagok vörösebbnek látszanak. A Pan-STARRS adatcsomagja a galaxisunkban lévő csillagközi por eddig legrészletesebb térképét adja a csillagászok kezébe.
A 2010-ben indult program legutóbbi 4 éve alatt öt színcsatornában, csatornánként 12 időpontban lefedve készültek a felvételek az égbolt minden egyes szegmenséről. Mint a bevezetőben írtuk, az elsődleges cél a Földre veszélyes objektumok megtalálása, azaz a millió fénykép összehasonlító elemzésével a mozgásban lévő, esetenként változó fényességű égitestek azonosítása. (A program első 4 évéről kiadott adatbázis – a DR1 – még csak átlagolt felvételeket, míg a Pan-STARRS1 már az idődimenzió mentén összehasonlítható felvételeket tartalmaz.)
A Pan-STARRS1 adataiban rejlő felfedezési lehetőségek szinte végtelenek, a világ csillagász közössége rengeteg fontos új tudományos eredményt bányászhatnak ki az adattengerből, magyarázta Heather Flewelling, az IfA kutatója. Ken Chambers, a Pan-STARRS obszervatórium igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a Pan-STARRS már eddig is egy sor fontos felfedezést tett, legutóbb például a Naprendszeren átsuhanó Oumuamua kisbolygó keltett világszerte nagy visszhangot.
A Pan-STARRS megvalósulásában kutatóintézetek és egyetemek nemzetközi hálózata vett részt, magyar részről az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) is tagja a konzorciumnak, emlékeztet a hírrel kapcsolatban a Csillagászat.hu.
Nyitókép: a Pan-STARRS csillagvizsgáló (R. Ratkowski/hubblesite.org)