Augusztus 20-án a 16 éves Greta Thunberg nem ment iskolába, ehelyett transzparensekkel, szórólapokkal és hálózsákkal felszerelkezve tüntetni kezdett a svéd parlament előtt. Kijelentette, hogy a szeptemberi svéd választásokig nem is hajlandó iskolába menni, mivel elégedetlen azzal, ahogy a politikusok az éghajlatváltozás veszélyeit kezelik. A lezajlott választások óta (amelyeken egyébként a szélsőjobbot kivéve csak olyan pártok indultak, amelyek között konszenzus van arról, hogy Svédországnak az évszázad közepére meg kell szabadulnia a fosszilis tüzelőanyagoktól), Greta heti négy napot jár iskolába. Pénteken továbbra is tüntet.

A történelem olyan időszakát éljük, amikor mindenkinek, aki bármit is tud a civilizációnkat és az egész bioszférát fenyegető éghajlati krízisről, hangosan és egyértelműen fel kell szólalnia - nem számít, mennyire kellemetlen és gazdaságilag előnytelen, amit mondania kell. Mindent meg kell változtatnunk a jelenlegi társadalomban. Minél nagyobb a szénlábnyomunk, annál több a morális kötelességünk. A felnőttek gyakran mondogatják, hogy tartozunk a fiataloknak azzal, hogy reményt adjunk nekik. De nekem nem kell a maguk reménye. Nem akarom, hogy reménykedjenek. Azt akarom, hogy pánikoljanak! Azt akarom, hogy úgy érezzenek, ahogy én érzem magam mindennap. Ezután pedig azt akarom, hogy cselekedjenek. Azt akarom, hogy úgy viselkedjenek, mintha személyes krízist élnének át. Azt akarom, hogy úgy cselekedjenek, mintha égne a házuk. Merthogy ég is

– mondta Thunberg a minap a davosi Világgazdasági Fórumon, ahová 32 órányi vonatút árán jutott el (mivel nem ül környezetszennyező repülőre). A hallgatóságot alkotó politikusok és üzletemberek illedelmesen megtapsolták, majd mintegy 1500 repülőjárattal és magángéppel hazamentek bármiféle kézzelfogható döntés vagy egyezmény nélkül. Némelyek talán posztoltak a Twitterre egy-egy közös képet Gretával, begyűjtötték a kötelező lájkokat, a lelkiismeretük pedig megnyugodhatott.

Mindez hét évvel ezelőtt kezdődött Thunbergnél. Szülei, akik Svédországban ismert művészek (apja, Svante Thunberg színész, anyja, Malena Ernman operaénekes) visszaemlékezése szerint Greta harmadikos korában kezdett rendkívüli módon érdeklődni a klímaváltozás iránt. Mindig arról beszélt, hogy le kell kapcsolni a villanyt, nem szabad kidobni az ételt és hasonlók. Egy idő után abbahagyta a húsevést, és nem volt hajlandó többet repülőre szállni. Idővel meggyőzte szüleit elvei komolyságáról, anyja a külföldi fellépéseit is lemondta, ha csak repülővel tudott volna eljutni a meghívás helyszínére.

Ezek az intelligenciát nem, csak a szociális és figyelmi képességeket érintik. Thunberg az Aspergert nem betegségként, hanem ajándékként értelmezi, ennek révén tudott már kisgyermek korában is végletesen elmerülni egy-egy témában (jellemzően a környezetvédelemben), figyelmét egyetlen kérdésre fókuszálva. Szülei könyvet is írtak tavaly a két, mentális zavarokkal élő lányukkal közös életükről, amelynek megjelenése már azelőtt reflektorfénybe helyezte a családot, hogy Greta sztrájkolni kezdett volna.

A lány még tavaly májusban megnyert egy cikkpályázatot az egyik svéd lapnál, ami után kapcsolatba került környezetvédelmi aktivistákkal és szervezetekkel, bár egyiknek sem vált tagjává. A legtöbb aktivista a tavaly februári parklandi iskolai lövöldözés után szerveződött diáktüntetésekhez hasonló felvonulásokat tartott volna célszerűnek, és az ő iskolai sztrájk ötlete senkinek sem volt szimpatikus. Ezért egyedül kezdte el augusztus 20-án, miután soha nem tapasztalt hőhullám és erdőtüzek csaptak le Svédországra. „A tények nem számítanak többé, a politikusok nem hallgatják meg a tudósokat, akkor meg minek tanuljak?" – tette fel a kérdést, miközben egyébként a sztrájk alatt is elvégezte a házi feladatait és elolvasott három könyvet.

A lányt állítása szerint akciójában még a szülei sem támogatták (bár nem is akadályozták). Azóta példája szerte Európában hasonló diákakciókat inspirált – bár ha cinikusak akarunk lenni, ez nem túl meglepő, mivel az akció lényege, hogy nem mennek iskolába. Az elmúlt hónapok során demonstrált már Brüsszelben, az Európai Parlament előtt, felszólalt az ENSZ katowicei klímakonferenciáján, és legutóbb Davosban is. A stockholmi TED-konferencián is előadást tartott.

hiszen Svédország talán a világ leginkább klímatudatos állama, ahol gyakorlatilag minden komolyan vehető demokratikus erő – legalábbis a szavak szintjén – egyesült erővel küzd a globális felmelegedés ellen. Olyan klímavédelmi törvényeket fogadtak el az elmúlt évtizedekben, amelyek hatására 1990 óta Svédország szén-dioxid-kibocsátása 26 százalékkal csökkent (miközben szerte a világon nő), a gazdaság mégis nőni tudott. Tíz év alatt 12 százalékkal növelték a megújuló energiaforrások felhasználását, és most építik a világ első fosszilistüzelőanyag-mentes acélművét. Thunberg mindezt csak üres lózungnak tartja, és arra hívja fel a figyelmet, hogy 2018 első negyedévében éppenséggel 3,6 százalékkal emelkedett Svédország emissziója (amit a gazdaság szárnyalásával magyaráznak).

Azzal vádolják a lányt, hogy csak a szülei, esetleg más, a szálakat a háttérből mozgató felnőttek irányítják, beszédeit mások írják. A Twitteren sok gyűlölködésben van része mentális zavarai miatt is. Néhány napja hosszú, sértődött Facebook-bejegyzésben kérte ki magának a vádakat: tagadja, hogy bárkitől is pénzt kapna, bárki is irányítaná az akcióit. Mások azt vetik a szemére, hogy leegyszerűsítő frázisaival könnyen szerez magának rajongókat, de a gyakorlatban is alkalmazható megoldásokhoz ezeknek vajmi kevés közük van. A kritikákra így reagált davosi beszédében:

Azt mondhatják, hogy az életben semmi sem fekete vagy fehér. De ez hazugság, mégpedig egy nagyon veszélyes hazugság. Hiszen ilyen kérdés az, hogy megelőzzük-e az 1,5 Celsius-fokos melegedést, vagy sem. Elkerüljük-e a visszafordíthatatlan és ellenőrizhetetlen láncreakció beindulását, vagy sem. Úgy döntünk, hogy tovább működtetjük civilizációnkat, vagy sem. Ezek olyan kérdések, amelyek igenis feketék vagy fehérek. Nem létezik szürke zóna, ha a túlélésről van szó. Mindannyiunknak van választási lehetősége. Vagy változást hozó cselekedetre szánjuk el magunkat, ami biztosíthatja az élet feltételeit az eljövendő nemzedékek számára, vagy folytathatunk mindent, ahogy eddig, és akkor elbukunk. Ez önökön és rajtam áll.

(Borítókép: Greta Thunberg tüntet a svéd parlament épülete előtt 2018. november 30-án. Fotó: Hanna Franzen / AFP)