Az MTA honlapján megjelent írás szerint az Aranycsapathoz hasonlóan kell felépíteni a magyar tudományt, azaz értelmetlen szétszedni az MTA kutatóhálózatát. Ez nem vicc, úgy tűnik, arra számítanak, hogy az üzenet címzettje nagyobb valószínűséggel képes felfogni a focihasonlatokat, mint költség-haszon elemzéseket, pláne a morális érvelést.
A cikk kimutatja, hogy „nem érdemes szétszedni egy olyan csapatot, amellyel Bajnokok Ligáját is nyerhetünk, inkább köré kell szervezni a válogatottat”. Vagyis a hazai kutatást és fejlesztést a legjobb hazai kutatói (illetve a metafora szerint játékos-) gárdára, a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti hálózatában dolgozó 5000 tudósra kellene alapozni.
Az MTA kutatói lennének - továbbvíve a metaforát - az a klubcsapat, amely az új tudományos „nemzeti válogatott” magját képezhetné, ahogy az Ajax adta a holland válogatott zömét (ezt nem most találom ki, benne van a cikkben).
Később Puskást megidézve kijelentik, hogy az Európai Kutatási Tanácstól (ERC) 2007 és 2017 között elnyert, a régióban rekordnak számító 69 kutatási pályázati támogatás jelentette
nagy pénzzel már nagy focit lehet játszani,
vagyis remek szakembereket lehet összegyűjteni, és jó körülményeket lehet teremteni az eredményes munkához. Az ERC-pályázatokon nyertes kutatók támogatásai „a nagy európai futballklubok által kínált szerződésekhez hasonlíthatók, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt
a játékos dönti el, melyik klubban játszik, azaz melyik intézménybe viszi a pénzt.
A kutatóhálózat alapműködése (tehát a rezsi-, illetve bérköltségek biztosítása) azért is fontos, mert „egy sikeres klubcsapatnál nem szoktak a szponzorok beleszólni abba, hogy az edző milyen stratégiát követ és követel meg játékosaitól, és abba sem, hogy a játékosok mit csináljanak a pályán. Egy sikeres futballcsapat szponzorai jól tudják, hogy a csapat egyenletesen jó, sőt folyamatosan fejlődő teljesítménye áll az érdekükben, ehhez pedig kiszámítható, támogató háttérre van szükség.”
A teljes írás az MTA.hu-n olvasható.