Amikor a bankban, amikor a postán, amikor a benzinkúton, meg leginkább bárhol, alá kell firkantani valami papírt, dokumentumot, fogadjunk, hogy legtöbbször egy kék-fehér csíkos, eldobható műanyag tollat nyomnak az önök kezébe is. Ez a Signetta. És fogadjunk, hogy csak kevesen tudják, hol készülnek ezek a végtelenül hétköznapi tollak. Pedig a ICO nemcsak Magyarország, de egyben Közép-Kelet-Európa legnagyobb író- és irodaszergyártója, ami pomázi gyárában milliószám gyártja a tollakat, filctollakat (pardon: rostirónokat), termékeik pedig szinte biztos, hogy minden magyar háztartásban megtalálhatók.
A cég a II. világháború után, 1951-ben jött létre 18 írószergyártó kisiparos magáncég egyesülésével. Az Írószergyártó KTSZ-be (azaz Kisipari Termelő Szövetkezetbe) azzal a szándékkal léptek be a főként budapesti, jellemzőn töltőtollat gyártó vállalkozók, hogy valamilyen formában megmaradjanak termelőeszközeik, céges vagyontárgyaik ne legyenek a kommunista államosítás martalékai.
A szocialista tervgazdálkodás keretében első körben ötezer töltőtoll gyártására kaptak engedélyt, majd pár évvel később felpörögtek az események, és 1954-ben már másfél milliósra bővülhetett a gyártási keret. Ezekben az években már exportra is termelt a cég, egy sor külföldi megrendelésre gyártották töltőtollakat. Anekdotikus cégtörténeti adalék, hogy néhány arab ország csupán a tollak kupakjait rendelte meg – ennek hátterében az állt, hogy öltönyzsebben töltőtollat hordani nagy presztízsű dolognak számított, viszont írni még a tehetősek közül sem tudott mindenki, de a látszat fenntartása érdekében szükség volt a kupakokra.
Az Írószergyártó KTSZ a kezdetekben bejegyzett székhelyén, az ötödik kerületi Kálmán utcában működött, majd a belvárosi alagsori műhelyeket kinőve 1968-ban Pomázra, a Pest megyei városka újonnan létrejött ipartelepére költözött. Az írószergyártó egyre bővülő termékpalettáján időközben megjelentek a golyóstollak, ami a cég neves munkatársának, Goy Andornak, a sorozatgyártható golyóstoll, a "Go"Pen atyjának volt köszönhető. (Goy 1959 és 1976 között műszaki fejlesztőként dolgozott a cégnél.) A hetvenes évek végén megindult a termelés automatizációja, 1978-ban pedig bemutatkozott az új márkanév és logó, a máig jól ismert, lekerekített betűkből álló ICO.
Pomázi sikertermékek
A Signettát, azaz az ICO ikonikus eldobható golyóstollát 1981-ben kezdték gyártani. Akkori ára 4 forint 50 fillér volt. A hajlékony, vékony fehér csíkkal áramvonalasított világoskék polipropilén test maga volt a toll és a betét is: a tintát a benne kialakított üregbe töltötték, a folyamatos, maszatolásmentes írásképért a német tinta és a svájcban gyártatott írócsúcs felelt (és felel ma is). Az egyszer használatos tömegtermék mellett az ICO Írószergyártó Szövetkezet természetesen több tucat más terméket is gyártott a nyolcvanas években, közülük mindenképp említésre érdemes még az ICO Jeans toll is, ami nemcsak nevében, de színeiben (piros, kék, fehér) és csillagos mintázatában is az Egyesült Államokat idézte fel. Emiatt kapott is kritikát bőven a cég, de ügyesen kivágták magukat azzal, hogy rámutattak, a tollon nem kék alapon fehér, hanem fehér alapon piros ötágú csillagok szerepelnek, ergó semmiképp nem az amerikai zászlóra hasonlít a termék.
1985-ben irodaszergyártás terén lépett nagyot előre az ICO: az osztrák Heinrich Sachs céggel 1967-ben indult, majd mind szorosabbá váló együttműködés eredményeképp a Sachs teljes mértékben átadta a nagy múltú lyukasztó- és fűzőgépek licencét. (A SAX néven forgalmazott termékeket 1991 óta az ICO leányvállalata, a SAX Kft. gyártja.) A rendszerváltás után előbb kft-vé, majd 1992-ben részvénytársasággá alakult át a cég, az elsők egyikeként (a cég jelenlegi teljes neve: ICO Író- és Irodaszereket Gyártó és Forgalmazó Zártkörűen Működő Részvénytársaság). Ugyanebben az évben hunyt el egyébként Goy Andor, akit a szakma Bíró László mellett/helyett tart a nagy tömegben gyártható golyóstoll igazi kifejlesztőjének, feltalálójának.
A kilencvenes évek a piac küzdelmes újjáépítésével teltek, a kieső szovjet és más KGST-országok helyett kellett felvevőpiacot találni az ICO termékeinek. 1994-ben a Cseh köztársaságban, 1995-ben Romániában, 1997-ben Sanghajban jöttek létre ICO termékeket forgalmazó leányvállalatok. Ezek és az anyacég mostanra a világ 54 országába exportálja a pomázi gyár tollait. A gyárban jelenleg körülbelül kétszázan dolgoznak, 2017-ben 5 milliárd forint volt az ICO nettó árbevétele, 3,9 millió euró az exportból származó árbevétel, azaz a forgalom egy elég jelentős részét teszik ki a külföldre eladott termékek. Itthon szinte mindenütt piacvezető az ICO – a hipermarketektől kezdve a kiskereskedőkig –, de a külföldi terjeszkedés már nehezebb (a folyamatos piackeresés részeként több rangos irodaszer-világkiállításon is részt vesznek minden évben, 2018 májusában Nairobiban is bemutatkoztak, remélve, hogy találnak afrikai partnereket is.)
Mindenképp érdemes kitérni az eldobható műanyag toll kérdésére, hiszen bizonyára sok környezetért aggódó olvasóban felmerül, hogy miért kell ilyesmit gyártani, semmivel sem jobbak ezek, mint a bálnák gyomrát eltömítő műanyag zacskók. Az ICO a kétezres években próbálkozott átállni egy kukoricarostból készülő, hat hónap alatt ipari komposztálással lebomló toll gyártására, a Green Planet név alatt forgalmazott eldobható toll még be is került a 2010-es Bioplastics Award öt legjobb terméke közé. Az újfajta termék azonban nem aratott sikert a forgalmazók és a vásárlók körében, így az ICO végül kénytelen volt beszüntetni a gyártást. A polipropilén testű Signetta maradt tehát a termék, ami az eldobható golyóstoll iránti több százmilliós tömegigényt kiszolgálja az ICO. (A környezeti terhelést valamelyest csökkenti, hogy a polipropilén 20-szor is újrahasznosítható minőségromlás nélkül.)
Az alábbi nagy- és mozgóképes válogatás a pomázi gyárba enged betekintést, megmutatva a hipnotikus gyártógépek működését, a Signetta tollak hegyezésétől kezdve, a táblaíró filcek gyártásán át, a lyukasztó- és tűző-fűzőgépek rengeteg kézi munkát igénylő összeszerelésén keresztül, a meglepően látványos minőségellenőrzésig.
