Már hogy alkoholt. A kötelező és felelősségteljes válasz erre persze az, hogy ne, egy cseppet se, hiszen semmiképpen sem használ a babának, viszont annál többet árthat neki. Ugyanakkor ez a jó tanács (vagy inkább utasítás) sokszor életszerűtlennek tűnik, és vannak nők, akik szerint egyenesen lealacsonyító, hogy megtiltanak nekik valamit, amit a férfiak bármikor boldogan csinálhatnak. Szörnyeteg az a kismama, aki időnként megiszik egy pohár bort, vagy egyenesen helyesen cselekszik (követve a hatvanas évek előtti orvosi ajánlásokat)?
Az amerikai Betegségellenőrző és -megelőző Központ (CDC, az ottani közegészségügyi csúcshivatal) legutolsó, meglehetősen furán fogalmazott irányelveiből valami olyasmi olvasható ki, hogy a szexuálisan aktív nők, akik nem szednek fogamzásgátlót (vagy nem védekeznek egyéb módon a terhesség ellen), inkább ne igyanak alkoholt. Soha, semennyit.
Mint írják, a terhesség alatti alkoholfogyasztás egy sor fejlődési rendellenességet okozhat a babánál, és ezek folytán élethosszig tartó fizikai és mentális fogyatékosság alakulhat ki. Ennek ellenére azon amerikai nők háromnegyede, akik úgy nyilatkoztak, hogy azonnal szeretnének teherbe esni, rendszeresen ittak alkoholt. Emiatt pedig ők azt veszélyeztetik, hogy egy ideig terhesen is inni fognak – tudtukon kívül. Az Egyesült Államokban születő babák fele tervezetlenül fogan, de még a tervezett teherbe esés esetén sem tudja hetekig az anya, hogy megtörtént a dolog. A jelentés talán legszürreálisabb része, amikor kimutatják, hogy nagyjából
3,3 millió amerikai nőre leselkedik a terhesség alatti akoholfogyasztás réme.
Ebben első látásra nincs is semmi különös, nyilvánvalóan attól akarják megóvni a magzatokat, hogy anyjuk anélkül, hogy tudna az ő létezésükről, vészes mennyiségű alkohollal áztassa el őket életük első napjaiban. Csakhogy ha belegondolunk abba, hogyha egy pár szeretne gyereket, akkor a féléves eredménytelen próbálkozást még normálisnak tekintik, és vannak, akik hosszú évekig hiába igyekeznek, akkor világossá válik az irányelv életszerűtlensége. Mintha a hivatal azt sugallná, hogy egy szexuálisan aktív nő csak akkor ihat, ha bekap mellé egy fogamzásgátló tablettát is.
A CDC erre a jelentésre aztán kapott hideget-meleget, a reakciók nagy része egy kaptafára íródott, és mondanivalójukat összefoglalja a Time címe: „A CDC alkoholfigyelmeztetése megszégyeníti és diszkriminálja a nőket.” Az érvelés szerint minden nőnek joga van a magánélethez, szabadon cselekszik, ahogy akar, és elvárhatja, hogy felnőttként kezeljék, aki képes figyelemmel követni a saját egészségi állapotát. „Megdöbbentő a paternalizmus. Hirtelen már nem is kérdéses, hogy az anya saját testéhez fűződő jogai felülírják-e a magzat jogait. A nő jogai semmivé foszlanak azonnal, ha csak a magzat jövőbeli lehetősége felmerül” – írja a Time szerzője.
Az ideológiai megfontolásokat félretéve valóban nem lehet elvárni egy felnőtt nőtől, hogy ne igyon soha, semennyi alkoholt, ha nem terhes (vagy nem tud a terhességéről). Más kérdés, hogy hogyan álljanak a kismamák az alkoholhoz, amikor már tudják, hogy várandósok, és még arról is pontos információik vannak, hogy a terhesség mely fázisában vannak. Nem nagyon találni olyan egészségügyi szakembert, aki hivatalosan ne azt mondaná, hogy nem szabad semennyit sem inni a terhesség és a szoptatás ideje alatt. Ugyanakkor
a kis mennyiségű alkoholfogyasztás magzatra gyakorolt hatásai kevéssé feltártak,
sokkal kevésbé, mint azt a merev és kérlelhetetlen elutasítás alapján sejtenénk. Itt rögtön álljunk meg egy pillanatra, mielőtt azonnal dühödt tiltakozólevél-írásba kezdenének olvasók tömegei. Szó sincs arról, hogy azt állítanánk, hogy az alkohol nem árthat a babának, pláne nem ajánljuk bárkinek, hogy igyon a terhessége alatt. Ennek a babára nézve nyilvánvalóan semmilyen pozitív hatása nincs. A terhesség ideje alatti masszív ivás több mint felelőtlenség. Itt most a csekély mértékű és ritka alkoholfogyasztásról van szó. Általában hasznos, ha az egészségügyi kijelentéseket tudományos adatok támasztják alá, és nincs ez másképp a terhesség alatti alkoholfogyasztással sem.
Miután ezt tisztáztuk, és a jelenségre magára koncentrálunk, azt kell látnunk, hogy sokkal több nő iszik terhesen, mint azt gondolnánk. Noha magyarországi adatok nem ismertek az érintett kismamák számáról, hazánk alkoholizmushelyzetét ismerve talán joggal feltételezhetjük, hogy e tekintetben nem maradunk el a Nyugattól. Egy globális tanulmány a régió többi országához hasonlóan 25-35 százalék közé teszi a terhesen alkoholt ivó magyar nők számát. Ezzel a középmezőnyben vagyunk, hiszen Írországban 60, Fehéroroszországban 47, Dániában 46, az Egyesült Királyságban 41, Oroszországban 37 százalék ez az arány. A legalacsonyabb természetesen a muszlim országokban (hiszen ott egyébként is tilos inni), de Ausztráliában és Mexikóban is 5 százalék alatti.
Írországot és az Egyesült Királyságot nagyon súlyosan érinti a probléma, mert nem pusztán arról van szó, hogy a várandós nők jelentős része iszik időnként, hanem közülük sokan sokat isznak. A brit terhes nők 19 százaléka egyszerre több mint 7 egység (70 milliliter) tiszta szeszt tartalmazó italt is megiszik. Ez majdnem 2 deci töménynek, vagy 2 liter sörnek felel meg. Ennek tudható be, hogy az Egyesült Királyságban magasan a legtöbb a magzati – alkoholszindróma összefoglaló néven emlegetett – fejlődési zavarok gyakorisága.
Minden 10 ezer születésre 61 eset jut, miközben a világátlag 15.
A magzati alkoholszindróma mindazon testi és szellemi következmények általános megjelölése, amelyek a megszülető gyermekben jelentkeznek az anya alkoholfogyasztásának következményeként. Gyakorlatilag az összes elképzelhető fejlődési rendellenesség előfordulhat az alkohol hatására a deformált arctól a növekedési lemaradásig, a tanulási zavaroktól a vesebetegségekig. A magzati alkoholszindrómát először 1968-ban írta le a francia gyermekorvos, Paul Lemoine, majd öt évre rá az amerikai kollégák is felfedezték a tünetegyüttest. Fontos figyelembe venni, hogy Lemoine alkoholbeteg, tehát nagyivó szülők gyerekeinél azonosította a betegséget, nem pedig azoknál, akik a terhességük alatt hébe-hóba megittak néhány korty bort. Néhány éven belül a szindróma olyan ismertségre tett szert, hogy egyes szerzők szerint morális pánikot okozott. Utóbbiak érvelése szerint a terhesség alatti alkoholfogyasztás eltörlését egyesek már afféle keresztes hadjáratnak fogták fel, és ez esetenként több társadalmi problémát okozott, mint amennyit megoldott volna.
Tehát még egyszer: mértéktelenül inni senki meg se próbáljon terhesen! De mi a helyzet az egyszer-egyszer előforduló pohár borral vagy sörrel? Vannak, akik egyenesen javasolják a napi (!) egy pohár vörösbort, mondván, az jót tesz a babának. Nos, egyet kijelenthetünk:
nem tesz jót neki.
Ugyanakkor kérdéses, hogy ártunk-e neki ezzel. Mert ha nem, akkor a döntésben hangsúlyosabb szerepet játszhatnak akár az anya rekreációs céljai is.
Hogy történelmi kontextusba helyezzük a jelenlegi, zéró toleranciát előíró hivatalos irányelveket, érdemes megnéznünk, hogy hogyan viszonyultak a szeszt fogyasztó nőkhöz a múltban. Ahogy lenni szokott az összes, mára bizonyítottan mérgező vegyülettel, évszázadokon keresztül az alkoholt is orvosságnak tartották. Sőt, az orvosok konkrétan szeszt írtak fel a terhes nőknek. A vajúdók likőrt kaptak, hogy jobban érezzék magukat, a reggeli rosszulléttől szenvedőknek pedig pezsgőt volt ajánlatos iszogatniuk. A bort folyamatos fogyasztásra javasolták a terhesség idején, hogy segítsen a hölgyeknek ellazulni, mondván, a feszültség árt a babának. Ez valahol érthető, hiszen régen mind a vetélések, mind a halvaszületések, és ezzel együtt az anya halandósága is sokkal magasabb volt a mostaninál. Egy terhes nő számára így sokadrendű veszélynek tűnhetett, hogy a babának esetleg baja lesz abból, ha ő iszik. A hozzátartozói sokkal fontosabbnak tartották ennél azt, hogy megnyugtassák, és eltereljék a figyelmét az esetek 3-4 százalékában halálos kimenetelű szülésről.
Sőt, ötven évvel ezelőtt még intravénásan is adtak etanolt a túl hamar vajúdni kezdő nőknek, ugyanis úgynevezett tokolitikumként, vagyis méhizomlazítóként hat, így néhány nappal elodázhatja a szülést. Egy szülész-nőgyógyász visszaemlékezése szerint emiatt a hatvanas években tele voltak az amerikai szülészetek részeg vajúdó nőkkel, akik
úgy káromkodtak, mint a matrózok.
Ezzel együtt voltak orvosok, akik már jóval a modern egészségügyi ajánlások elfogadása előtt észrevették, hogy az anya ivása árthat a babának. A 19. század végén William Sullivan, a liverpooli női börtön orvosa felfigyelt arra, hogy az alkoholista terhes elítéltek babája 250 százalékkal gyakrabban születik halva, mint az absztinenseké. Emellett a keveset vagy semmit sem ivó nők gyermekei egészségesebbek voltak, amiből Sullivan helyesen azt a következtetést vonta le, hogy az alkohol mérgező a magzat számára.
Az előző századforduló idején már az orvosi szaklapok is kezdték pedzegetni, hogy a szesz károsítja a születendő gyermeket, de a szesztilalom ennek is véget vetett, és hosszú távon pontosan ellentétes hatást ért el, mint azt propagálói várták. Az eltörlése után mindenki (közöttük a terhes nők is) igyekezett bepótolni a korábban tiltott ivászatot, és ez a hozzáállás határozta meg a következő évtizedek korszellemét. A közhangulat átragadt az orvosokra, így 1953-ban a klinikai szülészek szakfolyóirata (Clinical Obstetrics) így okoskodott:
az alkohol nem káros, és így nem szükséges elhagyni terhesség idején.
Ma már tudjuk, hogy az alkohol potenciálisan károsíthatja a magzatot, hiszen az anya vérkeringéséből a méhlepényen keresztül átjut a babába. Neki sokkal kevesebb szeszbontó alkohol-dehidrogenáz enzim áll a rendelkezésére, így az alkohol sokkal tovább a szervezetében marad és károsítja a szöveteit.
Mindez azonban még mindig nem mond semmit arról, hogy mekkora veszélynek van kitéve a baba, ha a kismama ritkán megiszik néhány korty italt. Nos, hogy óvatosan fogalmazzunk: nincs bizonyíték arra, hogy nagynak. A Harvard Egyetem orvosi karának oldalán megjelent írás szerint egy vizsgálatban 5600 terhes nő utánkövetésével megállapították, hogy ha az anya az első trimeszterben iszik alkoholt, az nem emeli kimutathatóan bizonyos gyakori magzatfejlődési zavarok, például a koraszülés, az alacsony születési súly, illetve az anya – magzatra nézve életveszélyes – magas vérnyomásának kockázatát.
A Harvard szerzője kijelenti, hogy nincs erős bizonyíték, amely indokolná a terhesség alatti totális absztinenciát. Ezt találta egy dániai vizsgálat is. Utóbbi szerint a kismama csekély vagy közepes alkoholfogyasztása nem volt hatással a megszületett gyermeke ötéves kori gondolkodási képességeire.
A probléma mindezzel az, hogy senki sem tudja, hogy egy adott kismamánál hol van a biztonságos és a káros alkoholfogyasztás határa. Ezért mondják azt, hogy nem lehet kijelenteni mindenkire vonatkozóan, hogy valamennyi alkoholt még nyugodtan megihat, mert az biztosan ártalmatlan a babájára nézve. Hiába hatalmas a téma szakirodalma (egy egyszerű keresés is több mint 20 ezer szakcikket eredményez), a vizsgálatok eredményei ellentmondásosak. Természetesen kísérletet végezni etikai okok miatt tilos ezen a területen, hiszen ahhoz szándékosan alkoholnak kellene kitenni magzatokat, így maradnak a rengeteg bizonytalansággal terhelt, utólagos önbevalláson alapuló, populációszintű felmérések.
Rengeteg vizsgálatot találni, amelyek hihetetlenebbnél hihetetlenebb „összefüggéseket” tártak fel az alkohol és a babák betegségei között (itt sehol sem bizonyított az oksági kapcsolat, tehát mindössze korrelációkról, együttjárásról beszélhetünk). Csak a teljesség igénye nélkül:
És így tovább. Nyilvánvaló, hogy a különbségek nagy részét a véletlen vagy más faktorok okozták. Talán mindezek közül az a leginformatívabb, hogy
nem találni olyan vizsgálatot, amely kimutatta volna, hogy ha az anya legfeljebb 1-3 italt fogyaszt hetente, akkor kezelendő születési rendellenesség jelentkezne a babánál.
A Bristoli Egyetem munkatársai áttekintették a rendelkezésre álló szakirodalmat, és ennek alapján hasonló következtetésre jutottak. Mint írják, a heti négy egység (40 milliliter) tiszta szeszt tartalmazó italok elfogyasztásának negatív hatásaira kevés bizonyíték utal. Mindössze 8 százalékkal nő meg ilyenkor annak az esélye, hogy a baba valamivel (az átlagnál 2-14 százalékkal) alacsonyabb testsúllyal jön a világra. A többi lehetséges hatás még ennél is csekélyebb. A Cambridge-i Egyetem Independent által megkérdezett professzora mindezt így értékelte:
Ez az értékes és humánus vizsgálat kimutatta, hogy a terhesség alatti legcsekélyebb mértékű alkoholfogyasztás veszélyeiről szóló figyelmeztetéseket nem támasztják alá a tudományos bizonyítékok.
Persze a bizonyíték hiánya nem bizonyítja az ellentétes állítást. Így továbbra is a nők általános kockázatvállalási hajlandóságától függ, hogy alkalmanként isznak-e alkoholt terhességük alatt.