Mégsem szuperszelet, hanem az eddigi feltételezésekhez képest csak „szellőt” bocsátanak ki a haldokló csillagok. A Nature Astronomy című szaklapban megjelent tanulmány szerint az eddig hitt anyagmennyiségnek csak tíz százalékát veszítik el ebben az időszakban a csillagok.

A kis tömegű csillagok, mint amilyen a Nap is, életük végén vörös óriássá fújódnak fel. Eddig a kutatók azt feltételezték, hogy ennek a fázisnak a végén több száz éven át hatalmas mennyiségű gázt és port bocsátanak ki környezetükbe. Ez a szuperszélfázis.

Az új megfigyelések szerint azonban ezen tömegnek csak tíz százalékát bocsátják ki ekkor. A vörös óriás a kistömegű csillagok fejlődésének látványos szakasza. A Nap is így fogja végezni. Ha ötmilliárd év múlva elhasználja a belsejében lévő, a magfúzióhoz szükséges hidrogénraktárát, jelenlegi mérete több százszorosára fog fújódni. Eközben elnyeli a belső bolygókat, a külsőket pedig izzásba hozza. Végül egy fénytelen, összetett fehér törpévé zsugorodik.

A Herschel űrteleszkóppal a vörös óriásokat célzó eddigi megfigyelések az úgynevezett szuperszélfázis létére utaltak, amelynek során több száz éven át hatalmas mennyiségű gázt és port adnak le a környezetüknek. A kutatók azt feltételezték, hogy akár 100 földtömegnyi anyag is az űrbe kerülhet így egy év alatt.

„Ez még számunkra, csillagászok számára is hihetetlenül nagy mennyiségű csillaganyagot jelent, amely viszonylag rövid idő alatt lökődik ki” – mondta Franz Kerschbaum, a Bécsi Egyetem Asztrofizikai Intézetének kutatója. A tudósok sikertelenül kutattak ekkora mennyiségek kilökődésének megfelelő mechanizmusok után. „Az ilyen nagyarányú tömegveszteséggel a csillagok nem élhetnek eleget ahhoz, hogy egyáltalán megtaláljuk őket” – állítják a kutatók.

Egy nemzetközi kutatócsoport a Chilében lévő, jelenlegi legnagyobb teljesítményű rádiótávcső-rendszer, az Atacamai Nagyméretű Milliméteres Hálózat (ALMA) segítségével pontosan megmérte azon gázok eloszlását, tömegét és sebességét, amelyeket a vörös óriások az elmúlt néhány ezer évben kibocsátottak. 

Két megfigyelt óriáscsillag esetében észlelték, hogy a csillagszél spirálisan áramlik a vörös óriás felől. Ennek oka, hogy mindkét objektum valószínűleg kettős csillag. A csillagpartner viszont a haldokló csillag leple mögött nem látható közvetlenül. „Ott van azonban a gáz- és porfelhőben, és a gravitációs erejével kényszeríti erre a pályára a csillagszelet” – magyarázta Kerschbaum. A vörös óriások tehát nem a Föld tömegének százszorosának megfelelő gázt és port bocsátanak ki, hanem csak annak mintegy tizedét. „Ez azt jelenti, hogy nincs több ellentmondás, minden illeszkedik” – mondta a tudós.