Az emberi népességnövekedés miatti egyre nagyobb élelmiszerigény, a nagyipari mértékű túlhalászás és a klímaváltozás együttesen fenyegeti az óceánok ökológiai rendszereit: egyszerűen nem él el annyi nagyhal a kishalakból, mint ahányat kifognak nekünk.

De a halászati ipar mellett a vizek felmelegedése is súlyos következményekkel jár. Bár egyes halfajoknak egyelőre még kedvez is a növekvő hőmérséklet, a kutatók szerint a többség toleranciaküszöbe közel van már, így egy idő után ezeknek a populációknak is drámai csökkenése várható.

Összességében azonban már most is jól kimutatható a felmelegedés negatív hatása. Egy friss kutatás eredményei szerint a globális halpopuláció már most is 5 százalékkal csökkent. A szám mögött óriási területi különbségek vannak. Legrosszabb állapotban az Északi-tenger és a Kelet-Kínai-tengerek populációi vannak, itt a klímaváltozással összefüggő biomassza-csökkenés a 35 százalékot is elérheti, már most. A tőkehalak, heringek és több kagylófaj a legveszélyeztetettebbek között vannak.

Ha nem sikerül nagyon jelentősen és nagyon gyorsan csökkenteni a földi széndioxid-kibocsátást, a középértékes előrejelzések szerint a század végére 3,2 fokkal fog emelkedni a tengerek átlaghőmérséklete. A problémához a vizek változó oxigéntartalma és elsavasodása is nagyban hozzájárul.

Borítókép: Halászhajók sorakoznak a délkelet-kenyai Lamu sziget partján 2018. március 24-én. Lamu sziget gazdaságában a legmeghatározóbb a halászat, a mezőgazdaság és a turizmus, az itt élők fő megélhetési forrása a halászat, amely az utóbbi időben a korallpusztulás, a partmenti túlhalászás, az illegális halászati módszerek miatt jelentős mértékben visszesett. (MTI/EPA/Kurokava Dai)