Élő közvetítés Facebookon, fegyverekre és töltényekre írt üzenetek, többtíz oldalas kiáltvány, internetes mémek és hírességek emlegetése.
Az 50 halálos áldozatot követelő christchurchi mészárlás merőben új elemeket vonultatott fel, és ettől válik még annál is szörnyűbbé és ijesztőbbé, mint amennyire szörnyű és ijesztő egyébként is egy előre kitervelt, ötven ember életét követelő terrortámadás.
Az új-zélandi mészárláshoz képest az ISIS propagandalapja, meg a lefejezős videói korai zsengéknek tűnnek csupán, mert míg utóbbiak a legtöbb ember által könnyen megérthető értelmezési keretek között történtek (sokkolás és megfélemlítés), addig a christchurchi mészárlás szinte olyan, mint a terrortámadások DaVinci-kódja, aminek a rétegeit szinte egyáltalán nem biztos, hogy valaha mind fel tudjuk majd fejteni, és ami még ijesztőbb, egyáltalán nem biztos, hogy szükség van bármi fel- vagy megfejtésére. Egy dolog egészen biztos, a jövőben az internettel és az internetes kultúrával egészen máshogy kell számolni, mint eddig.
Az egész mészárlás úgy volt kitervelve, a közel 80 oldalas kiáltványtól kezdve a közel húsz percen keresztül tartó élő Facebook-közvetítésig, hogy arra minél több médiatermék, vagy csak egyszerű internetező ráugorjon, minél hevesebben ossza meg a terrortámadás apró részleteiről szóló információkat, minél inkább háborodjon fel, vagy éppen értsen egyet, de leginkább legyen totális zavarban, hogy mégis mi történt. Nálunk is olvashattak arról, hogy az elkövető járt Magyarországon, mert vonzódott mindenhez és mindenkihez, aki valaha az iszlám vagy éppen a törökök ellen harcolt, így arról is olvashattak, hogy miért pont azok a szövegek (köztük több magyar vonatkozású) voltak a fegyverekre felírva, amik.
De ami a legfontosabb, hogy mivel a teljes mészárlást egy korábban nem feltétlenül ismeretlen, de eddig nem alkalmazott értelmezési tartományban kell vizsgálni, ezért minden ilyen apró ténynek megváltozik a jelentősége. Hiába írt az elkövető kiáltványt, abban annyira sok dolgot kever és mos össze szándékosan, annyira táncol azon a vékony határon, hogy mit gondol(hat) komolyan, és mi az, amin csak viccelődik, hogy gyakorlatilag értelmezhetetlenné teszi a kijelentéseit. Éppen ezért van nagy bajban a hagyományos média jó része, amikor erről a támadásról akar tudósítani.
Tényleg az egyik legismertebb youtuber, PewDiePie követésére szólított fel a mészárlás megindoklásakor? Most akkor az egyébként már többször is rasszista viccelődésen kapott PewDiePie maga is terrorista, vagy legalábbis inspirációs forrás gyilkosságokhoz? De meg lehet említeni azt is, hogy sok helyen komolyan vették azt a részt, amikor egy kifejezetten meghökkentés céljából megírt szarkasztikus szöveget idézett. Nehezen is tudták volna máshogy venni, hiszen valószínűleg nem ismerték korábban.
Azok a tévétársaságok és lapok, amelyek az elkövető kiáltványát szó szerint értelmezve próbáltak motivációt találni a történtekre, megérteni, miként radikalizálódott a férfi nem tettek más egyebet, mint tudtukon és akaratukon kívül a terrorista kottájából játszottak. Merthogy ez volt a cél, olyan virtuális aknamezőt létrehozni, amin szinte biztos, hogy elvérzik nemcsak az egyszeri hírfogyasztó, de azok a professzionális médiamunkások is, akik beszámolnak a mészárlásról. A sok hivatkozási pont, meg nehezen értelmezhető motívum, és látványos megoldás miatt folyamatosan napirenden tartják a témát, újabb és újabb posztok születnek a kegyetlenségekről, hogy mennyire ki volt találva itt minden, hogy Donald Trumptól a Fortnite-ig, PewDiePie-tól Radovan Karadžićig minden meg volt itt idézve. A módszernek neve is van: shitposting. Így hívják azt, amikor valaki szándékosan egy rakás olyan érzékeny témát ragad meg durván, ami alkalmas arra, hogy egy csomó emberben megrökönyödést, felháborodást keltsen. Ráadásul a dolog nem is szól másról, mint arról, hogy a másik fél felháborodjon. De ahogy olyan sok minden a szélsőséges internetes szubkultúrákban, úgy a shitposting is lehet tökéletesen ártalmatlan is, éppen annyira szól a kontextus nélküli viccek özönéről is, mint a szándékos polgárpukkasztásról.
Ahhoz, hogy a christchurchi támadók kijelentéseit értelmezni tudjuk, nem elég ismerni egy-egy nemzet vagy közösség kulturális emlékeit, a közös hivatkozási pontokat, ehhez muszáj elmerülni az internet folklórjában is, mert egyrészt most már egészen biztos, hogy van neki, de sajnos másrészt az is igaz, hogy a christchurchi mészárlással a felszínre is tört. De ilyen felszínre törés volt az is, amikor tavaly novemberben egy saját definíciója szerint kényszerű cölibátusban élő férfi (incel) két nőt megölt egy jógastúdióban. Kitört a nyílt utcára az internetes fortyogás azon, hogy valaki képtelen magának párt találni, és ahelyett, hogy magába nézne, inkább a világot teszi ezért felelőssé. Az incelek szerint a világ alfákra és ómegákra oszlik, az alfák dominálnak mindent, ők kapják meg a nőket, a pénzt és a csillogást, így az ómega férfiaknak nem marad más, mint dühöngeni ezen, és gyűlölni az alfákhoz vonzódó nőket. Az egész mozgalom pedig sokat merít az újhullámos feminizmust eléggé elítélő alt-right mozgalomból, amit leginkább Donald Trump megválasztásához szokás kötni, és ezzel nagyjából körbe is értünk, már ami azt illeti, mi történik, ha felszínre tör az internetes fortyogás.
Ezekből az elemekből egy olyan ijesztő és nehezen megfejthető világot kapunk, az igazságon túli igazság világát, ahol lehetetlen megkülönböztetni egymástól a profánt és a szentet, a viccet és a tényt. A közös jellemző ezekben a sokszor gyűlöletet szító internetes mozgalmakban, hogy nagyon nehéz szétválasztani a tényt és a fikciót, ahogy nagyon nehéz szétválasztani azt is, hogy hol van vége a viccnek, és hol kezdődik az, hogy valaki komolyan gondol valamit.
A klasszikus médiában is előfordulnak példák erre a fajta konstruált valóságra, elég csak az előre megírt valóságshow-kra gondolni, vagy arra, amikor egy híresség néhány fotóért cserébe elviteti magát nyaralni, majd előadja, hogy titokban készültek róla képek a családi vakáción. Hasonló megtorzítása a valóságnak, de azért nagyon komoly különbségek vannak ezek között, meg az internet sötét bugyrai között, és csak az egyik az, hogy az előbbi viszonylag ártalmatlan, az utóbbi pedig emberéleteket követelhet. A modernkori propaganda működését pedig már direkt nem keverném ide, mert az már nagyon messzire vezetne, de tény, hogy a működése sokszor merít ezekből az internetes szubkultúrákból.
A mostani terrortámadás többek között az 8chan nevű fórumon szerveződött, legalábbis az elkövető aktív felhasználó volt a fórumon, amiről leginkább azt érdemes tudni, hogy azok használják, akik már a saját magát az internet segglyukaként definiáló 4chan fórum üzemeltetőinek is túl durvák voltak, és kiszorultak onnan.
Az 8chan lényege, hogy mindenki saját fórumtopikokat hozhat létre, amelyeknek ő maga is a gazdája, vagyis úgy fossa tele a fórumot a saját adott esetben teljesen torz, beteg és gyűlöletkeltő világképével, ahogy csak szeretné. A dolog másik fele viszont az, hogy az 8chan szélsőségesen szólásszabadság párti is egyben, így itt működik például az egyik legnagyobb keresztény fórum is, ahogy például kifejezetten muszlim fórum is üzemel az oldalon, szóval ennek az éremnek is két oldala van, ami megnehezíti az értelmezést. Az elkövetői kiáltványban hivatkozott internetes hírességek, mémek tipikusan olyanok voltak, amelyek ezen a fórumon rendszeresen előfordultak. Sőt, a terrortámadás után nagy örömködés is volt az egyik fórumtopikban arról, hogy milyen ismert figura lett az egyik fórumozó.
Sokat elmond viszont az egész működéséről, hogy egy nappal a terrortámadás után éppen arról van leginkább szó a fórumban, hogy az egész támadás az új-zélandi miniszterelnök hallgatólagos engedélyével történt, mindenről tudott előre a kormány, Brenton Tarrant, az elkövető pedig valamiféle titkosügynök vagy kém lehet, titkos akciókban már több hasonló támadást elkövetett, és valószínűleg Izrael pénzeli.
Ezeket a totálisan ellenőrizetlen információkat pontosan úgy tálalják tényként a fórumozók, mint azt, hogy felkel, vagy lemegy a Nap, és senki sem tudja megmondani, hogy ezekből ki, mit, mennyire gondol komolyan.
Ezért is különösen nehéz kezdeni bármit a helyzettel. Egyelőre a leginkább kézenfekvő megoldásnak az tűnik, hogy az ember megpróbál legalább tudomást szerezni az igazságon túli világ működéséről, arról, hogy abban a világban, ahol politikusok minden komolyabb retorzió nélkül mondhatnak tökéletesen ellent saját maguknak vagy akár a tényeknek, ott számítani lehet arra, hogy ez a fajta retorika más területeken, az átlagemberek szintjén is megjelenik majd. Hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azt nehéz megmondani, az újkori igazságon túli politika nagyjából az internet széleskörű elterjedésével együtt fejlődik, mondhatni kéz a kézben járnak.
A christchurchihez hasonló terrortámadások megakadályozása ráadásul még technikailag is igen nehéz. Egyrészt, ahogy arról már fentebb szó volt, nem tipikusan gyűlöletkeltő közegben születik meg a támadás terve, lehetetlen megállapítani, hogy egy-egy durva kirohanás az interneten csupán névtelen trollkodás, vagy éppen szó szerinti hadba hívás. Másrészt közel húsz percen keresztül tartott a terrortámadás élő közvetítése Facebookon, mire leszedték. De hiába szedték le, azóta is folyamatosan újra és újra feltöltik azt a Youtube-ra, sőt videojátékos fórumokban is fel-felbukkan már mémesített változatban, a Steam játékplatformról pedig több mint száz felhasználót töröltek, miután vagy a támadó fotóját kezdte el használni profilképnek a támadás után, vagy valamilyen egyéb módon utalt arra, hogy szimpatizál a támadókkal. Vagyis ezen a fronton teljesen célt értek a támadók.
Mark Zuckerbergnek főhet a feje, alapból nem lehetett jó hete azzal, hogy globálisan akadoztak a Facebook szolgáltatásai a héten, illetve két fontos ember is távozott a cégtől, erre a hét végére jött az élőben közvetített mészárlás. Azok az algoritmusok, amelyek már akár pár másodpercnyi jogvédett tartalom megosztásakor, pár pixelnyi mellbimbó kiszúrásakor azonnal működésbe lépnek, és blokkolják a tartalmat, ismét elvéreztek, amikor arról volt szó, hogy olyan dolgot szúrjanak ki, ami valóban veszélyes. Persze, ez sem annyira egyértelmű kérdés, a mesterséges intelligencián alapuló algoritmusok nagyon sok mindent könnyedén tudnak értelmezni, de pont az ilyen dolgokat lehet nekik nehezen megtanítani. Azt könnyű kiszúrni, ha megegyezik egy dallam egy másikkal, azt már nehezebb, hogy valaki milyen célból kezd el egy épület felé sétálni. A két nagy techóriásnak, a Google-nek és a Facebooknak a közeljövőben biztosan kellemetlen kérdésekre kell majd válaszolniuk, amikor a christchurchi mészárlás nyomán napirendre kerül majd megint az, hogy ezeknek a cégeknek milyen tartalmakat és milyen hatékonysággal kellene korlátozniuk. Arról a problémakörröl nem is beszélve, hogy kiknek kellene az ilyen tartalmakat korlátozniuk.
Ha bármi előremutató van ebben a brutális támadásban, akkor az az, hogy valószínűleg sok ember felkapta most a fejét, hogy néhány évvel az internet globálissá válása után érdemes komolyan venni ezt a még mindig nagyon új médiumot, és kitalálni, mit akar vele kezdeni az emberiség.
(Borítókép: Élő közvetítés a támadás közben. Fotó: Social Media / Reuters)