Megváltozott kapcsolódási mintázatokat találtak az autisták agyában a kutatók - írja az MTI.

Autizmussal élők agyi vizsgálata során egy nemzetközi kutatócsoport arra jutott, hogy bizonyos agyi területeket különböző idegi kapcsolódási mintázatok jellemzik, és ezzel összefüggésben gyakran visszatérő viselkedési mintázatokat mutatnak vagy problémáik vannak a többi emberrel való társas érintkezéssel. Az új ismeretek új terápiás módszerek kidolgozásához vezethetnek. 

A Science Translational Medicine című szaklapban megjelent tanulmány szerint nagyjából minden századik gyereknél figyelhetők meg az autizmus spektrumzavar (ASS) valamely változatának jelei. Ennek ellenére még nagyon kevéssé ismertek az e mögött álló okok és biológiai mechanizmusok. Egyes spekulációk szerint az olykor mélyre ható fejlődési zavar oka a különböző agyi területek megváltozott összjátéka lehet.

Korábbi kutatások során bizonyítékokat találtak erre, egységes képet azonban nem tudtak létrehozni a tudósok. 

A Jürgen Dukart, a németországi Jülichi Kutatóközpont tudósa által vezetett nemzetközi kutatócsoport szerint ennek az lehetett az oka, hogy a különböző vizsgálatok során más-más eljárásokkal mérték az agyi aktivitást. 

A kutatók 841 ASS-es pácienst soroltak négy csoportba, az ő agyukról funkcionális mágneses rezonanciatomográffal (fMRI) készített felvételeket hasonlították össze egy 984 tagú kontrollcsoportéival. 

Így azonosították az agyi aktivitás ASS-re jellemző általános mintázatát. Bizonyos hatások konzisztens módon felmerülnek mind a négy csoportban és különböznek az egészséges résztvevők mintázataitól. Az eredmények szerint az autistáknál az agyban a funkcionális kapcsolódás nem erősebb vagy gyengébb, hanem térben eltolódott. Ezek az eltolódások függnek össze olyan ASS-tünetekkel, mint például a beszédzavar. A résztvevők kora, neme vagy szedett gyógyszere nem játszik szerepet a kutatók szerint. 

Terápiás szempontból is fontos ez a speciális, eltolódott mintázat. A jövőben ugyanis mérhető biomarkerként alkalmazható, melynek segítségével leolvashatóvá válik, hogy egy bizonyos terápia segíthet-e az eltolódott kapcsolódási mintázatnak az egészséges kontrollmintázathoz való közelítésében.