Nagyjából egymillió forintba kerül az az otthoni hangszóró, aminek nem csak annyi a funkciója, hogy lehessen rajta bömböltetni a zenét, hanem olyan dizájntárgy is, amit először meglátva mindenki az "Ez az izé mégis mi?" tartalmú kérdés különböző változatai hagyják el a száját.
Tény, hogy a Beosound Edge kinézetben más, mint amit a hangszórók többségétől megszokhattunk. Ez annyira még nem újdonság, egyre több gyártó látja be, hogy érdemes elrugaszkodni a hagyományos, hasáb formájú hangszóróktól, mert azok már nem feltétlenül illenek bele egy dizájnlakás formai követelményeibe. "Képzelj el egy elegánsan egyensúlyozó érmét, készen arra, hogy tovább guruljon" - ez volt Michael Anastassiades inspirációja, mikor ezt a hangszórót tervezte. Mondjuk valószínűleg viszonylag kevesen szeretnék rajta kívül elképzelni, hogy a lakásban szabadon gurulgasson ide-oda egy egymilliós hangszóró, de az a törekvése, hogy mellőzze a vizuális bonyolultságot és a felesleges részleteket, na az sikerült. Maga a hangszóró tényleg letisztult, egyszerű, de az összképet azért kicsit elrontja a vezeték. Mentségére szóljon, hogy valóban nem egyszerű egy kábelt dizájnosra tervezni.
Az iSTYLE-tól kölcsönkapott tesztpéldány összeszereléséhez nem kell komolyabb szakértelem, bár azért érdemes az alkalmazás letöltésével kezdeni, hogy egyértelműen kiderüljön már a legelején, hova is kell rejteni a tápkábelt. Minden tökéletesen passzol oda, ahova kell, tényleg látszik, hogy az egészet nagyon precízre és mégis felhasználóbarátra tervezték. A tovagurulástól egy kis talp védi, igaz nem annyira biztosan, hogy egy dizájnra és anyagiakra kevésbé fogékony gyerek vagy macska ne tudja felborítani. Aki ettől aggódik, a falra is szerelheti. Igaz, akkor kissé olyan hatása van, mintha egy pályaudvar működésképtelen órája lenne a falon, és abból jönne a zene, de vegyük úgy, hogy a modern művészet sok mindent elbír. Egyébként az a funkciója, hogy lökéssel lehet szabályozni a hangot, így is működik, csak kicsit érdekesebben néz ki a gyakorlatban.
Az összeszerelés után jöhet a beüzemelés, aminél fontos, hogy ott végezzük, ahol aztán tényleg állni fog a hangszóró, mert hangosítással és halkítással reagál a legapróbb mozdulatra is, azaz hirtelen bömbölni kezd a Slayer. Miután nagyon gyorsan beállítottuk a Bang & Olufsen alkalmazáson, hogy a falhoz, a sarokba vagy szabadon álló helyre tettük-e a hangszórót, és hogy mi a hang iránya, a Google Home segítségével az okos hálózatunk része lehet. A Google Home is elsőre megtalálta, kapcsolódott és már össze is lehetett kötni különböző streamszolgáltatók fiókjaival.
Az egyik leglátványosabb és legfelhasználóbarátabb funkciója, hogy nem kell a telefonon vagy a fém burkolaton álltani a hangerőt, hanem kissé Kinizsi Pál utóérzéssel ide-oda lehet lökni a malomkőre hajazó szerkezetet, ami ettől hangosodik vagy lehalkul. Ez elvileg elég szórakoztató, ha az ember nem csak véletlenül rúg bele, a gyakorlatban viszont a végletek játéka. Mire egyértelművé válik, hogy milyen intenzitást vagy simogatást kell a lökés alatt érteni, addigra legalább 50 próbálkozáson túl kell jutni. Minden esetben az lesz a végkifejlet, hogy vagy egyáltalán nem lesz hangosabb, vagy üvölt, amíg a másik irányba nem döntjük, hogy teljesen elnémuljon, és meghalljuk, hogy dörömbölnek-e már a szomszédok az ajtón. Ezzel a megfelelő hangerőt beállítani finoman szólva is nehéz, ha tényleg az a cél, hogy csak egy árnyalattal legyen hangosabb, akkor azt inkább telefonról értük el, az biztosabbnak tűnt. Ezért sem szabad máshol összeszerelni a hangszórót, és beüzemelés helyéről a szoba másik végébe átvinni, mert a szerkezet közben is üvölt. Ha leállítjuk a zenét, akkor újraindítja, és úgy üvölt.
Aki ért az erősítőkhöz, a hangtechnikához és tényleg a lehető legkomolyabb hangcuccot szeretné otthonra, amiből a stúdióba beszálló légy elégedetlen fejcsóválása is kihallatszik, annak ez a cucc nem lesz jó. Valószínűleg nekik elég, ha annyit mondunk, hogy csak egy ethernet kábelt lehet beledugni, és máris értik, hogy miről beszélünk. Nem szól tökéletesen, nem elég erős, a földre pozicionálás sem segít rajta, az meg főleg nem, ha a telefonról lőjük át rá a dalokat.
Aki nem ennyire vájtfülű, és érzékenyebb a dizájnra, ráadásul olyan hangrendszert szeretne otthonra, ami jól is szól, a lakás dísze is, és egészen biztosan beszélgetni kell róla minden egyes alkalommal, amikor vendégek érkeznek, ráadásul erre az egész projektre rászán közel egymillió forintot, akkor érdemes lehet elgondolkozni a Beosound Edge vásárlásán. Tény, hogy olyan hangszórója lesz, amilyen csak keveseknek, az is tény, hogy izgalmas és egyben szórakoztató megoldás, hogy ide-oda kell óvatosan lökdösni. Egészen futurisztikus és egyben letisztult a designja, és egy társasházban, ahol úgysem lehet extrém módon bömböltetni a zenét, jól szól.
Ha már emellett dönt az ember, akkor mindenképpen szánja rá a pénzt a Tidal HiFi előfizetésre, hogy tényleg a lehető legtöbbet hozza ki a bluetooth hangszórójából, és felejtse el a Youtube-diszkót, mert arra bőven elég egy tized-, vagy huszadennyibe kerülő, kevésbé megdizájnolt hangszóró is.
(Borítókép: Besound Edge. Fotó: bang-olufsen.com)