A fél világsajtó azzal a szalagcímmel jelent meg pár napja, hogy egy kvantumszámítógép segítségével visszafordították az időt a tudósok. Ehelyett inkább arról van szó, hogy kvantummechanikai folyamatok szimulációjának irányát fordították a visszájára, ahogy a visszafelé lejátszott videókon is úgy tűnik, mintha újra összeállna az összetört üvegpohár. De sajnos ebből még nem lesz időgép.
Tudósok visszafordították az időt, és ez olyan, mintha a Vissza a jövőbe valósággá válna - írta múlt heti cikkének címében a Cosmopolitan (!) női magazin. Már e cikk megszületése is arról árulkodik, hogy az időutazás ígéretével kecsegtető (rendkívül ügyesen megfogalmazott) tanulmány szinte mindenki fantáziáját felkeltette, bár akik akár csak néhány szót is felfogtak a szakcikk tényleges szövegéből, azok csak rosszallóan ingatták a fejüket a kialakult hype láttán.
A Nature társlapjának számító Scientific Reports folyóiratban (tehát nem valami gagyi helyen) a moszkvai Fizikai és Műszaki Kutatóintézet kutatói, illetve amerikai és svájci munkatársaik arról számoltak be, hogy visszafordították egy elektron kvantumállapotát, és ezzel megsértették a termodinamika II. főtételét. Ez már valami - gondolhatnánk jogosan, hiszen
egy főtétel megsértéséből már simán lehetne Marvel szuperhősös filmet is forgatni.
A termodinamika II. főtétele egyébként pongyola módon megfogalmazva a visszafordíthatatlan folyamatokról szól. Olyan jelenségekről, amelyek önként végbemennek az egyik irányban, de az ellenkező irányban már képtelenek külső energiabefektetés nélkül megtörténni. A földre eső pohár összetörik, de spontán nem áll össze újra pohárrá. Az elemi részecskék világában is rengeteg hasonlóan egyirányú folyamat történik, például az atomok bomlása, illetve az entrópia (a rendezetlenség mértéke) folytonos növekedése.
A múlt heti hírek szerint ezt a megkérdőjelezhetetlen törvényszerűséget kérdőjelezték meg a kutatók, amikor egy IBM kvantumszámítógépben ketyegő elektront bírtak rá arra, hogy visszatérjen az eggyel előző kvantumállapotába (ahová normális körülmények között nem szokott visszatérni). Ezt egy szimulációs program visszafelé való futtatásával érték el, tehát gyakorlatilag „visszapörgették” az elektront egy időben korábbi állapotába.
Ez természetes körülmények között gyakorlatilag soha az életben nem történne meg.
Ez érdekes eredmény - bár részleteiben valószínűleg a kvantumfizikusokon kívül kevesek fognak fel belőle bármit is, és még kevesebb életmódmagazin érezné szükségét annak, hogy cikket írjon róla. Viszont azzal, hogy a tanulmány címében „az idő irányának megfordítását” említik, máris izgalmassá válik a dolog. A tanulmányban sajnos szó sincs DeLoreanről meg a bozontos hajú Emmett Brown professzorról, de kizárt, hogy ne sejtették volna a szerzők (illetve a Nature sajtósai), hogy egy ilyen cím hatására elszabadulnak az időgépet vizionáló írások. Pedig az, hogy egy elemi részecske visszakerül egy múltbéli állapotába, az idő irányát tökéletesen hidegen hagyja.
az ok és az okozat viszonyának totális félreértelmezésével van dolgunk.
Persze ez nem újdonság. Az első Superman-filmben az Acélember például nagyon gyorsan elkezd repülni a Föld körül, amelynek forgása ezáltal leáll, és visszájára fordult. Ettől pedig visszafordul az idő is, és mégsem hal meg Lois Lane, jöhet a happy end és a stáblista. Tehát az idő múlását itt a Föld forgása okozta, ha jól értjük. Persze ez csak scifi, de ha belegondolunk, pontosan ugyanez az elgondolás érhető tetten ott is, ahol egy elektron visszaalakulásában egyesek máris az időutazás korának eljövetelét látják.
A tanulmány szerzői szerint eredményeik hasznosak leszek arra, hogy későbbi kvantumszámítógép-programokat teszteljenek a segítségével. Ez így is van, de - lássuk be - azért ez nem olyan érdekes, mint az időgép. A szkeptikusabb kutatók még azt is felvetik a hír kapcsán, hogy azt sem értik pontosan, hogy egy program fordított lefuttatásához miért volt szükség kvantumszámítógépre. Miközben teljesen egyértelmű, hogy ennek az egésznek semmi köze a termodinamikai főtétel megsértéséhez, pláne nem az időhöz, az efféle történetek szerintük
kifejezetten rosszat tehetnek a kvantumszámítógépek reputációjának (mivel megvalósíthatatlan ígéretekkel kábítják a nagyérdeműt).
Persze mindezek a cikkek nagyon is hasznosak voltak abból a szempontból, hogy megmutatták, milyen könnyedén lehet gyakorlati alkalmazást találni a legelvontabb fizikai felfedezésekre is. A Cosmopolitan szerzője például máris felvetette annak lehetőségét, hogy ha visszamehetne az időben még azelőttre, hogy John Krasinki találkozott Emily Blunttal (akit később feleségül is vett), akkor esetleg ő léphetne Blunt helyébe.