Az amerikai Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatórium kutatóinak sikerült lencsevégre kapniuk egy szupernóva-robbanásból távolodva száguldó és maga mögött anyagcsóvát húzó pulzárt. A csillagászok értékelése szerint efféle jelenteket csak rendkívül ritkán érhetünk tetten.
Az amerikai Karl G. Jansky Very Large Array elnevezésű rádióteleszkóp felvételeit elemző csillagászok szeme láttára süvített több mint 1100 kilométer per másodperces sebességgel a pulzár, miközben a maga mögött húzott anyagcsóva vége pontosan a szupernóva után maradt, nagy hólyagszerű anyagtömeg közepe felé mutatott. Az alábbi kép kompozit, több, eltérő felbontású felvételből állították össze.
Tehát a képen maga a pulzár a nagyjából középen látható narancssárga csóva bal alsó végéhez közeli apró pont, miközben a nagy kör alakú lufi a szupernóva maradványa.
A felfedezés – a kép látványosságán túl – fontos adalékkal fog szolgálni arról, hogy a pulzárok (a szupernóvák után maradt, szupernehéz neutroncsillagmagok) hogyan kapnak kezdeti lökést a robbanás után. A képen látható PSR J0002+6216 pulzár nagyjából 6500 fényévre van a földtől, és 2017-ben fedezték föl a laikus internetezők gépidejét igénybe vevő Einstein@Home projekt keretében. A program eddig összesen 10 ezer évnyi számítást végzett el, és 23 felfedezett pulzárt eredményezett.
A képen látható anyagcsóva 13 fényév hosszú. A pulzár mostanra 53 fényévre távolodott el a szupernóva központjától (bár persze tudjuk, hogy mindez 6500 évvel ezelőtt történt, csak mostanra ért ide a fénye). A csillagászok szerint kezdetben a törmelékfelhő gyorsabban távolodott a szupernóva központjából, mint a pulzár, de azóta lelassult, így a pulzárnak lehetősége nyílt leelőzni a felhőt.
A képen a rendszer nagyjából 10 ezer évvel a szupernóva-robbanás után látható. A pulzár ötször gyorsabban mozog, mint hasonló égitestek általában, így a várakozások szerint idővel el fogja hagyni a Tejútrendszert.
A NASA videója a felfedezésről:
Forrás: NRAO