Szokatlan sajtótájékoztatót tartott az Apple hétfőn, mert látszólag nem a pénztermelő hardvereiről volt szó, hanem kizárólag szolgáltatásokról. Ráadásul ezek többsége csak az Egyesült Államokban érhető el, ezért mi sem rohantunk megírni, hogy a mobilgyártó piacra dobott egy saját hitelkártyát, és hogy a News+ szolgáltatással baromi olcsón hozzáférést lehet szerezni drága magazinokhoz. Azért csak látszólag szólt a bejelentés a szolgáltatásokról, mert
valójában arra megy ki a játék, hogy az amerikai mobilozóknak az Apple eszközei legyenek a legvonzóbbak.
Vegyük például a News+ hírszolgáltatást, amely havi 10 dollárért ad hozzáférést 300 amerikai magazinhoz a teljes családunknak, amennyiben mindenki iOS-t használ. Havi 10 dollárból egyetlen menőbb magazinra sem lehet előfizetni, ha igényeljük a nyomtatott verziót, és a News+ kínálatában olyan nagy lapok vannak, mint a Wired, a Rolling Stone, a Popular Science, a Wall Street Journal, a Sports Illustrated és a New Yorker. Az Apple kiszámolta: évente 8000 dollárba kerülne, amit ők évi 120 dollárért adnak.
Az igazán nagy falat azonban az Apple szintén csak az USA-ban bevezetett hitelkártyája, amely műszaki szempontból is remek megoldás, és olyasvalamit old meg, amire legalább egy évtizede vágyunk, de senki sem tudta igazán jól megvalósítani.
Pontosan megmondja, hogy mire mennyit költünk.
Rengeteg appfejlesztő megpróbálta ezt (egy hazai példa a Koin), de akárhányszor kipróbáltunk egy-egy ilyen megoldást, mindig ugyanabba a problémába futottunk bele: egyszerűen unalmas egyenként bevinni, hogy mikor vettünk túrórudit, mennyi zsömlét jelent a blokkon megjelenő "pékáru51 – 68 forint".
Az Apple azt ígéri, hogy különféle információk alapján úgy rögzíti a vásárlást, hogy pontosan a termék neve legyen ott a listánkon, és ne valami béna technikai kódot lássunk, hanem azt, hogy "közepes latte sütőtökös fűszerezéssel". Azt mondják, hogy még a földrajzi helyzetet is megnézik, hogy pontosítsák az adatot, de erre valószínűleg nincs nagy szükségük, hiszen az USA-ban a kereskedők 70 százaléka kezeli az Apple Pay rendszeren lebonyolított vásárlásokat, a kasszák nagy részébe be vannak kötve, és a blokkot nem cetlin szokták odaadni, hanem a digitális fiókunkban landol.
Idén várhatóan 10 milliárd tranzakciót fognak lebonyolítani.
Teljes titoktartást is ígérnek, tehát a fenti információáramlást úgy oldják meg, hogy az Apple ne tudja, mit és hol vettünk és mennyit fizettünk érte, de még a kártya mögött álló bank, a Goldman Sachs is azt ígéri, hogy nem adja el a személyes adatokat hirdetőknek vagy marketing célokra.
Mivel hitelkártyáról van szó, fontos része a vásárlásnak a pénzvisszatérítéses játék: minden vásárlás után 2 százalékot utalnak vissza az egyenlegre szabadon elkölthető készpénzben. Ha valamilyen Apple terméket veszünk, akkor ez felmegy 3 százalékra. Az összeget ráadásul nem a hónap végén kapja meg a vevő, hanem rögtön aznap.
Az amerikai átlagjövedelemmel számolva a visszatérítésből kijön évente egy új iPhone.
Ha pedig azt is a telefonos hitelkártyával veszik meg, akkor helyből kapnak rá 3 százalék kedvezményt. Ördögi kör, de megvan az a fogyasztói halmaz, amelyben ezek a kereskedelmi trükkök tökéletesen működnek.
Az már csak kényelmi extra, hogy a hitelkártyát megkapjuk hagyományos lapként is, ami méretre akkora, mint a többi bankkártya, csak éppen nincs rajta kártyaszám, háromjegyű CCV-kód, nem jár le, és nem kell hozzá se aláírás, se PIN-kód, mert a telefonnal van összekötve, az ujjlenyomatunk vagy az arcunk felismerése után tudjuk elkölteni a rajta lévő készpénzt. Elkopni sem fog, mert titánból van, és lézerrel gravírozzák rá a nevünket.
Az Apple láthatóan arra gyúr, hogy a felhasználók tartósan összebútorozzanak az iOS-szel, és a lehető legnagyobb kínokkal járjon a szakítás. Amíg csak egy-két egyedibb Apple-alkalmazásnak kellett alternatívát találni Androidon, egész könnyű volt a helyzet, de ha iPhone nélkül már új pénztárcát is kell venni, az már felér egy válási procedúrával.
(Borítókép: Lintao Zhang / Getty Images Hungary)