A leggyakoribb viselkedési probléma, amelyre minden harmadik gazda panaszkodik, az, hogy kutyája egyedül hagyva nem viselkedik jól. Naphosszat ugat, szűköl, ezzel a szomszédok idegeire megy, extrém esetben szétszedi a lakást, és kárt tehet magában is. Az ELTE etológusai rájöttek arra, hogy a kutya szeparációs stresszviselkedése és a gazda aggodalmaskodása között erős az összefüggés.
A háziasítás során a kutya és az ember között kötődés alakult ki, amely abban nyilvánul meg, hogy a kutya keresi gazdája társaságát, örül, ha együtt lehet vele, viszont rosszul érzi magát, ha elválasztják tőle. Ez a viselkedés igen hasonló ahhoz, mint ahogy a kisgyerekek éreznek a szüleik iránt.
Ez általában nagyon hasznos és örömteli magatartás, de a kutya sok esetben olyannyira kötődik a gazdájához, hogy távollétében komoly stresszt kell átélnie. Ezt nevezik szeparációs szorongásnak. A gyermekpszichológiai kutatások azt mutatták, hogy a szülőjétől elválasztott gyerek viselkedése függ az anya vagy apa viselkedésétől, konkrétan attól, hogy ő maga mennyire hajlamos az aggodalomra, mennyire kiszámítható, nyugodt a viselkedése, tehát
milyen biztos pontot jelent a gyerek életében.
Minthogy a kutyák szeparációs viselkedése egészen hasonló az egyedül hagyott gyerekekéhez, elképzelhető, hogy az ő magatartásukra is hatással vannak a gazda aggodalmai, a szorongása. Az ELTE etológia tanszékén Faragó Tamás vezetésével e kérdésre keresték a választ, az eredményekből írt tanulmány pedig a napokban jelent meg.
Sok gazdát kérdeztünk meg arról, hogy milyen viselkedést mutat a kutya, hogyha egyedül hagyják, illetve maguk a gazdák milyen érzésekkel hagyják magára a kutyát. Mit gondolnak arról, hogy mennyire fog stresszelni a kutya, mennyire aggasztja őket a helyzet?
– válaszolta kérdésünkre Faragó Tamás. Az etológus elmondta, hogy a szeparáció okozta probléma megoldásának első lépcsőfoka az, hogy a gazda egyáltalán képes-e felismerni, hogy a probléma létezik és az állat stresszelt.
A kérdésekre adott válaszok alapján úgy találták, hogy a gazda saját kötődési stílusától (tehát attól, hogy ő maga hogyan éli meg a hasonló, magára hagyott helyzeteket) függhet, hogy mennyire súlyos problémaként élik meg a kutya viselkedését. Ennek sokrétű következményei lehetnek. Egyrészt nem feltétlenül biztos, hogy a szorongó gazda által problémás viselkedésűnek gondolt kutya objektív szempontok szerint is problémás (tehát az ember túlaggódja a szituációt), másrészt
elképzelhető, hogy a kutya tényleges szeparációs stresszviselkedése valamiképp következménye a gazda aggodalmaskodásának.
De olyan kutyák is vannak, akik anélkül stresszelnek súlyosan, hogy ennek látványos tünetei lennének és hogy ezt a gazda észrevenné (vagy érdekelné az egész).
A szeparációs tüneteket mutató kutyák felénél a gazda azt válaszolta, hogy az eb magatartásával semmiféle probléma nincs. Tehát sok gazda létezhet, akik nem vagy nehezen ismerik fel, hogy a kutyájuknak problémája van
– mondta Faragó Tamás. A kutatók sem állítják azonban, hogy minden olyan gazda, akinek kutyája rosszul viseli az egyedüllétet, maga is viselkedési problémákkal küzd. Viszont érvelésük szerint a kutya kötődési viselkedése nem független a gazda kötődési viselkedésétől.