Vért szállító és sérülés esetén gyógyuló vérerekké alakulnak át a páciensekben a speciális mesterséges vérerek, amelyek a beültetéskor nem tartalmaznak sejteket, és ezek évek elteltével is biztonságosan működnek. A mesterséges ér utánkövetéséről a Yale Egyetem és a kifejlesztő Humacyte nevű cég írt közös kutatást a Science Translational Medicine című tudományos lapba.

A mesterséges ereket végső stádiumú vesebetegségben szenvedő pácienseknek ültették be, akiknek heti háromszor van szükségük dialízisre, amikor a vérüket megtisztítják a salakanyagoktól és más fölösleges anyagoktól, amiket egyébként a vese szűrne ki. Ilyenkor sokszor egy rövidke műeret ültetnek be (graft), ha nagyon rossz a páciens saját érrendszere, ám ez megnöveli a fertőzés és a vérrögök kialakulásának vagy az érelzáródásnak a veszélyét.

Sokban különbözik a műerektől a Humacyte mesterséges vérere, az ugyanis biokompatibilis kialakítású. Először izmokból származó emberi donorsejteket helyeznek el egy csőszerű állványzaton, amelyek 8 héten át növekednek, és az állványzat fokozatosan lebomlik. A folyamat végén megtisztítják a struktúrát a sejtektől é eltávolítva minden olyan anyagtól, amely immunreakciót váltana ki.

A megmaradt, kollagénből és fehérjékből álló kötélszerű struktúra erős felépítésű, és már csak olyan anyagokból áll, amelyek egységesen megtalálhatók az emberekben, és kulcsfontosságúak ahhoz, hogy a páciens test befogadja a mesterséges véreret.

Az első ereket több mint 6 évvel ezelőtt ültették be, és némelyik a mai napig használatban van dialízis során. A Humacyte mostanában végez egy további klinikai teszttel, amely a biológiailag felépített vérereit hasonlítja össze a mesterséges anyagokból készült graftokkal.

(Yale)