Az Egyesült Államok arizonai sivatagjaiban éjjelente a kengurupatkányok magok, a mérges csörgőkígyók pedig kengurupatkányok után kutatnak. A tápláléklánc azonban néha megszakad, amikor a rágcsáló elég bátran szembeszáll az ősi ellenségével.
Az éj sötétjében a csörgőkígyó általában mozdulatlanul vár áldozatára, amely ha közelebb ér, egy szempillantásnál is gyorsabban rámozdul, méregfogait előre meresztve. A sivatagi kengurupatkány azonban megérdemelten kapta a nevét, méretes hátsó lábaival ugyanis akkorát tud ugrani, hogy a kígyó hoppon marad.
Rosszabb esetben a kígyó nemcsak lemarad a friss fogásról, hanem még jól fejen vagy oldalba is rúgják, és látványosan elrepül.
Olyan gyorsan történnek az események, hogy az állatokat kutató tudósoknak éjjellátó és nagy sebességű kamerákat kellett kihelyezniük, hogy legyen néhány jó felvételük. Több hónap alatt összesen harminckét akciót sikerült filmre venni, és ezeknek csak a fele ért véget gyilkos harapásban.
A kígyó valóban a szempillantásnál gyorsabban, 100 ezredmásodpercnél rövidebb idő alatt ki tud lőni, de a kengurupatkány ennél is fürgébb, akár 38 ezredmásodperc alatt reagálni tud az érkező kígyóra.