Ez egyike lehetett a legfájdalmasabb haláleseteknek. Kétmillió évvel ezelőtt egy ősünk valószínűleg napokig szenvedett, miközben szüntelenül lüktetett a foga. A metszőfogai már olyannyira lekoptak, hogy a fogbél is kilátszott, és így nem meglepő, hogy az egyik fogán keletkezett gyulladás gennyes gócot képzett, ami benőtt az állkapcsába. Elképzelhető, hogy a bakteriális fertőzés révén fellépő vérmérgezésbe halt bele.
Nem léteztek fogorvosok, akik segíthettek volna rajta.
A még olvasva is borzongatóan fájdalmas történet egy 1969-ben Dél-Afrikában talált emberelődlelet újraelemzése közben bontakozott ki az antropológusok előtt. Az SK-847 jelű leleten, amelynek faji hovatartozása még mindig vita tárgya, egy rendkívül ritka fogból kiinduló tályog nyomaira bukkantak a csontot újravizsgáló brit és dél-afrikai kutatók.
Ez lehet a legrégebbi tályog, amelyet Homo maradványban találtak,
bár létezik egy európai lelet is, amely hasonló korú, és ugyancsak tályogra utaló jeleket mutat. A fog helyét jelző lyuk körül perem figyelhető meg a felső állkapcson, amely a kutatást vezető Ian Towle szerint arra utal, hogy a csontstruktúra elkezdett átalakulni a tályog körül.
SK-847 biztosan sokat szenvedett ettől a fogtól
- nyilatkozta Towle a New Scientistnek. Az emberelőd fogai vélhetően a kemény, nyers táplálék fogyasztása miatt koptak le végletesen. A fogfájás valószínűleg szinte minden emberelőd életét megkeserítette. Az ősi kultúrák számos módon igyekeztek enyhíteni a fogfájást, például majoránna vagy gyömbér segítségével. Ugyanakkor nincs arra utaló bizonyíték, hogy SK-847 is próbálkozott-e hasonló praktikákkal.