A Marokkó mellett lévő, spanyol fennhatóság alatt álló Kanári-szigetek történetéről keveset tudnak azok a turisták, akik évről-évre tömegesen lepik el a kristályt tiszta kék vizű tengerpartjairól híres szigetet. De a régészek sem tudnak túl sokat az európai kolonizáció előtti idők eseményeiről. Az egészen részletesen dokumentált, hogy a 15. századtól érkező európai gyarmatosítók milyen szenvedést okoztak a helyieknek, akik közül tömegesen vetették rabszolgasorba az embereket.
De hogy az őslakosok honnan és mikor érkeztek, az egészen eddig rejtély volt.
Vannak régészek, akik úgy vélik, az őslakosok saját maguktól érkeztek a szigetre az első évezredben, mások azt gyanítják, hogy ők az ókori hajósok partra vetett csoportjainak leszármazottai voltak. A legújabb bizonyítékok azonban egyre inkább a céltudatos migrációt feltételező forgatókönyv helyességét valószínűsítik.
Az őslakosok maradványaiból nyert DNS elemzése arra vezette a Rosa Fregel, a spanyol La Laguna Egyetem populációgenetikusa által vezetett kutatócsoportot, hogy a Kanári-szigetek első lakói Észak-Afrikából származó berberek voltak, és i. sz. 100 körül vagy még régebben érkeztek a szigetre. A kolonizáció hosszú folyamat volt, így 1000-re népesítették be a szigetcsoport összes tagját.
Ez az első archeogenetikai vizsgálat, amelyben sikerült mind a hét szigetről származó maradványt elemezni.
Az eredmények cáfolják azokat az elméleteket, miszerint az első telepesek nem önszántukból érkeztek a szigetekre, csupán a rómaiak, esetleg a karthágóiak szállították oda őket. Ez a teória a 15. századi európai leírásokból ered, amelyek szerint a helyiek nem rendelkeztek a hajózáshoz szükséges navigációs ismeretekkel.
Az őslakosok kultúráját, nyelvét és magukat az embereket is teljesen sikerült az európai gyarmatosítóknak kiirtaniuk, így rendkívül bonyolult információhoz jutni a történetükről. A kutatók azonban ennek érdekében összesen 25 lelőhelyről származó majdnem 50 ember maradványaiból nyertek ki mitokondriális DNS-t, amely különösen alkalmas a leszármazási viszonyok feltérképezésére. a lelőhelyek legtöbbje a szénizotópos kormeghatározás szerint i. sz. 150-1400 közöttről való.
Az eredmények szerint az őslakos kanári-szigeteki emberek genomjában alapvetően tipikus észak-afrikai leszármazás jeleire bukkantak, keverve némi mediterrán, illetve közép-afrikai beütéssel. Ez az eredmény egybevág az észak-afrikai népességet illető régészeti tudással. Amikor ugyanis megtörtént a Kanári-szigetek benépesülése,
az Észak-Afrikában élő populáció már keveredett a mediterrán és a Szaharától délre élő népességgel.
Forrás: New York Times