"Ne haragudj, sietnem kell, mindjárt kezdődik a pingvinek etetése az interneten" - mondta egyszer az egyik barátnőm egy közös ebéd során, és kiderült, hogy amikor éppen nincs sok munkája, az internet sötét bugyrai helyett ő inkább a felfedező módot választja, és vagy webkamerákat nézeget, vagy virtuálisan elindul egy túrára. Lassan már a fél világot bejárta így, és magabiztosan nyilatkozik arról, hogy hova nem akar már elmenni, mert megnézte, és arra jutott, hogy azért nem érdemes órákat utazni - vagy hogy hol látott olyan látványosságot, amit viszont mindenképpen meg szeretne nézni a saját szemével is.
A Google Street View szolgáltatását általában a legtöbben arra használják, hogy megnézzék, pontosan hol is van a cím, ahol dolguk van, vagy milyen a valóságban az Airbnb-n lefoglalt, képek alapján menő, de a Google Maps szerint egy roskadozó autószerelő műhely feletti szállás homlokzata. Pedig a Maps sokkal szórakoztatóbb is tud lenni ennél, és most nem a hosszú métereken át az autót üldöző kutyákra vagy lehetetlen testhelyzetben megörökített emberekre gondoltunk, hanem arra, amikor lelkes önkéntesek energiát és időt nem sajnálva olyan helyekre viszik el a kamerát, ahova normális helyzetben csak nagyon kevesen jutnának el, vagy olyan szemszögből lehet megnézni a világot, ahogyan máskor nem.
Április harmadikától újra Magyarországon cirkálnak a Google autói, hogy friss képekkel aktualizálják a Street View képeit, azaz mostantól óvatosan teregessen mindenki, nézzen szét rendesen, amikor az utcán intézi a dolgait, és gyorsan találja ki, milyen vicces jelenetet szeretne megörökíttetni a kamerával, amit aztán mutogathat a haveroknak. Vagy merítsen ötletet, milyen helyekre lenne értelme itthon elvinni a Google kameráját.
Miután a Google kameráit már nem csak úgy kell elképzelni, mint egy nagyon robosztus és rendkívül összetett eszköz, hanem egy könnyen hordozható 360-as kamera is elég az önfeledt szórakozáshoz, szó szerint kinyílt a világ.
A Faröer-szigeteken nagyjából 70 ezer bárány él, a nevét is róluk kapta, és mivel nem feltétlenül a legkeresettebb úticél, a vidék sokáig lemaradt a Google prioritáslistájáról. Ezért a helyiek úgy gondolták, hogy 360 fokos látószögben rögzítő kamerákat tesznek a bárányokra, és a Sheep View nevet adják neki. Az ötlet bejött, hamarosan megjelent a Google és rendesen is rögzítette a sziget utcáit, de ha már ennyire proaktívnak mutatkoztak a helyiek, akkor nekik is hagytak ott néhány kamerát, hogy azt rögzítsenek, amit csak szeretnének. A bárányos kaland nem volt túl egyszerű, a kis kamerákat ugyanis tölteni kellett, ehhez napelemeket is rögzítettek a hámokra, de így is percenként egy képet küldtek mobilneten a Sheep View központba, hogy aztán az menjen a Google térképére.
A Cat Street View, azaz a macska perspektívás városnézés Hirosima olyan részein visz körbe, amit 27 helyi macska a legérdemesebbnek tart arra, hogy kamerával a hátán flangálva megmutasson a világnak. Az egész egyébként olyan, mint egy játék: ha valaki gondosan követi a macskák útvonalát, előtt-utóbb észreveszi, hogy az úton találkoznak egymással, így szépen meg lehet találni lassan az összes macskát, és azon sem kell meglepődni, hogy a klasszikus utcaképtől kissé eltérő módon, itt a betonúton haladva hirtelen egy éles váltással a tetőn folytatódik tovább a kaland, mert a macska éppen azt gondolta, hogy arra rövidebb az út.
Ha már a macskák teret kaptak, nyilvánvalóan a kutyák sem maradhattak ki, így kutya szemszögből is lehet havas japán tájat nézni Asuka és Ako hátáról, ők voltak azok az akita fajtájú kutyák, akik minden gond nélkül viselték, hogy a hámjukra egy kisebb kamera is került. A helyválasztás sem véletlen, itt született ugyanis az egyik leghíresebb akita, Hachiko, aki minden nap hűségesen várta gazdáját a Shibuja vasútállomás előtt, egyesek szerint hónapokkal, mások szerint még gazdája halála után kilenc évvel is.
A macskán vagy a kutyán valószínűleg kevesen lepődnek meg, pedig a legelső állat, ami hivatalosan is a Google szolgálatába állt, az egy teve volt 2014-ben. Ha az kerül szóba, hogyan lehet a legjobban bemutatni a sivatagokat és a homokdűnéket, akkor nem biztos, hogy a legcélravezetőbb, ha egy terepjáróval döngetnek végig, sokkal kézenfekvőbb lehet egy teve, ahogyan ez az Abu Dhabi mellett Liwa oázisnál is beigazolódott.
Ha néha nem is feltétlenül egyszerű kamerát tenni egy macska vagy egy kutya hátára, a lelkes önkéntesek azonban elég sok olyan helyre elviszik a hátizsákban, ahova egyébként nem feltétlenül jutna el egy átlagos ember. Ez alatt nem azt értjük, hogy azért mert nincs annyi szabadsága, és mert fapados járat sem megy a környékre, hanem mert elég kevesen vannak, akik őszinte mosollyal másznák meg a Mont Blanc hegyeit, de virtuálisan meg lehet győződni arról, hogy szép-e a kilátás, vagy tényleg nincs ott más, csak sok hó meg kék ég. A legdurvább pedig mégiscsak az, amikor még jégsziklán mászás közben is szét lehet nézni, úgy, ahogyan valószínűleg az sem tudott, aki a hátán cipelte a kamerát, ami egyébként egyáltalán nem kicsi, ahogy ez a Fudzsi vulkán virtuális megmászása közben is látható. (Mondjuk ez élőben tényleg jobb.)
Ha a hegymászás nem lenne elég, akkor búvárkodni is lehet, ráadásul a világ legszebb helyein lehet merülgetni olyanoknak is, akik például víziszonyosak vagy egészen egyszerűen nem tudnak búvárkodni. Ahogyan a Nagy-korallzátonynál megvetően a kamerába néz egy arra lebegő teknős, az még a monitoron keresztül is nagy élmény, a Galápagos-szigeteknél pedig búvárkodni is lehet, vagy olyan állatokat nézni a természetes élőhelyükön virtuálisan sétálva, amit eddig csak néhány állatkertben lehetett látni.
Ha már állatkertnél tartunk, és olyan helyeknél, ahova csak nagyon kevesen juthatnak el, akkor nem érdemes kihagyni Jane Goodall csimpánzait a Gombe Nemzeti Parkban, ahol valós élőhelyükön lehet virtuális sétát tenni. Vagy Kanadában saját szemmel meggyőződni arról, hogyan hat az éghajlatváltozás a jegesmedvék egyik legfontosabb élőhelyére, és látni azt, ahogyan hat az egész sarkköri ököszosztémára, hogy egyre később fagy be a tenger, és hamarabb olvad ki.
Az, egyszerűen kideríthető, hogy az Eiffel-toronyhoz érdemes-e kiállni a sort, és megnézni, mit is lehet látni ha jó az idő, miközben az építkezésről is kiderül néhány fontos információ. De Angkorban is lehet tenni egy virtuális sétát, bár ez pont annyira jól meg lett csinálva, hogy valószínűleg aki tüzetesen végignézi, az utána egészen biztosan élőben is ellátogatna ide. Körbe lehet járni a gízai piramisokat vagy akár a Taj Mahalt is. Ezekhez, illetve más nevezetességekhez pedig nem csak a Street View, hanem az Arts&Culture is segítség lehet, amivel múzeumokba és olyan helyekre is be lehet jutni virtuálisan, ahova egyébként sima mezei turistaként nem. Hamarosan pedig az is kiderül, hogyan lehet magánszemélyeknek is önkéntesként segíteni, hogy minél extrább helyekről is legyen értékelhető kép.