Noha sokaknak a hatalmasat bukó, Kevin Costner főszereplésével készített Waterworld című posztapokaliptikus scifiből lehet a koncepció ismerős, úgy tűnik, hogy egyes ENSZ-szervezetek komolyan a magukévá tették az ötletet, hogy tízezer ember befogadására képes lebegő városokat építsünk az óceánra.
Az ENSZ emberi településekkel foglalkozó programja (UN Habitat) igazgatója, Maimunah Mohd Sharif egy tegnapi kerekasztal-beszélgetésen elmondta, hogy a világszervezet támogatni fogja, hogy ezek a tervek megvalósulhassanak.
Hogy melyek is pontosan ezek a tervek? Az Oceanix nevű cég és mások is úszó platformokon álló építményeket vizionál, amelyek ellenállnának a klímaváltozás következtében fellépő környezeti viszontagságoknak, így a tengerszint-emelkedésnek és a gyakori árhullámoknak, sőt még a cunamik sem tennének kárt bennük. Állításuk szerint e tervek közel járnak a gyakorlati megvalósíthatósághoz, és megoldást jelenthetnek az alacsonyan fekvő, és ezért lakhatatlanná váló, de egyébként is túlzsúfolt tengerparti települések krónikus lakásproblémáira.
Azért azt ne várjuk, hogy az úszó házak holnap költözhetők lesznek, hiszen még csak szép koncepciórajzok léteznek belőlük, amelyekkel most befektetőket csábítanak.
A települést az ismert építész, Bjarke Ingels tervezte, aki szerte a világon tervezett már környezettudatos épületeket, például a Google egyik központját. Az elképzelt úszó város hatszögű platformokon állnak, ezzel minimalizálnák a szükséges anyagmennyiséget. Ezeket az egységeket megint hatszöges struktúrában kötnék egymáshoz, és darabonként 300 főt képesek kiszolgálni.
Ahogy az egy igazán divatos építési projekttől kötelezően elvárt, a település energetikai szempontból autonóm, lesz (ha lesz egyáltalán), maga fogja előállítani a szükséges elektromosságot, hőt és édesvizet. Nem lesznek kukásautók a városban, hanem
pneumatikus csöveken fog eljutni a szemét a szortírozó és újrafeldolgozó állomásig.
Az egész struktúrát lehorgonyoznák a tengerfenékre, és a víz alatt fognak növényeket termeszteni. Nyugalmas időkben a partoktól egy mérföldre horgonyozna a város, de veszély esetén távolabb is lehetne vontatni. A fő építési anyag az úgynevezett Biorock lenne, amelyet a víz alól bányászható alapanyagokból lehet előállítani elektromos áram segítségével, háromszor keményebb a betonnál, viszont úszik a vízen.
Noha a koncepciórajzok gyönyörűek és egy irreálisan optimista jövő képét vetítik elő, arról nincsenek hírek, hogy már sikerült-e meggyőzniük néhány szóba jöhető milliárdost a projekt finanszírozásáról.
Forrás: Business Insider