Először találtak kutatók olyan élő szervezetet, amely képes klorofill előállítására, mégse végez fotoszintézist – írja az MTI.

A különleges élőlényeket corallicolidoknak nevezték el, mivel a Földön élő korallok 70 százalékában megtalálhatók, és tanulmányozásuk segítheti a tudósokat abban, hogyan lehet a jövőben megvédeni a korallokat a pusztulástól.

Ez a második leggyakoribb élősködő a bolygó koralljai esetében, de eddig nem figyeltünk fel rá. Ez a szervezet teljesen új biokémiai kérdéseket vet fel. Olyan, mint egy parazita, és kétségtelen, hogy nem fotoszintetizál. Ennek ellenére állít elő klorofillt

– mondta Patrick Keeling, a Brit Columbiai Egyetem botanikusa, a Nature folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője. "A fotoszintézis nélküli klorofill léte nagyon veszélyes, mivel a klorofill nagyon jó az energia elnyelésében, de fotoszintézis nélkül lassan kibocsátani energiát olyan, mintha egy bombával a sejtjeinkben élnénk" – tette hozzá.

A corallicolidok a zátonyok építéséért felelős legkülönbözőbb korallok, illetve a fekete korallok, a gombakorallok, a legyezőkorallok és a tengeri rózsák gyomorüregében élnek. Apikális-szervű egysejtűek (apicomplexa), a paraziták azon hatalmas csoportjába tartoznak, amelyeknek vannak sejtplasztidjai – ez a növényi sejtekben az a hely, ahol végbemegy a fotoszintézis. Ökológiai adatok azt mutatják, hogy a korallzátonyok számos apikális-szervű egysejtűfajt tartalmaznak, de a corallicolidok a leggyakoribbak.

A klorofill a zöld növényekben, algákban lévő anyag, amely elnyeli a napsugárzás energiáját, és közvetíti a növényi sejtben végbemenő szintetikus folyamatoknak. A fotoszintézis olyan biológiai folyamat, amelyben az élőlények a napfény energiáját használva szervetlen anyagból szerves anyagot hoznak létre. A corallicolidoknak nemcsak sejtplasztidjuk van, de a klorofill előállításához szükséges mind a négy gén megtalálható bennük.

Nem tudjuk, hogy ez az elő szervezet miért ragaszkodik ezekhez a génekhez. Valami új zajlik a biológiában, olyan, amit még soha nem tapasztaltunk

– mondta Waldan Kwong, a tanulmány vezető szerzője.