43 millió éves bálnafosszíliát találtak Peruban az őslénykutatók. A lelet apró különlegessége, hogy bálnáktól annyira nem megszokott módon volt négy lába is, amellyel a szárazföldön is tudott sétálni. Ez az első lábakkal rendelkező bálnamaradvány, amelyet a déli féltekén találtak, és arra utal, hogy
a lábaikat még nem elvesztő bálnaelődök evolúciójuk kezdetén képesek voltak átúszni a déli Atlanti-óceánt.
Korábban ugyanis Nyugat-Afrikában tártak fel hasonló leleteket. Az egykori állat mintegy három méter hosszú volt, és kinézetére a mai félig vízi, félig szárazföldi emlősökre, például a vidrához hasonlíthatott. Lábujjai között úszóhártya feszült, hosszú farkát pedig kormányzásra, illetve meghajtásra használhatta.
Lábai még elbírták a testsúlyát, átmenetet képezett a teljesen járó és a teljesen úszó életmód között
- nyilatkozta a New Scientistnek Olivier Lambert, a Belga Királyi Természettudományi Kutatóintézet paleontológusa, a tanulmány egyik szerzője a New Scientistnek.
A bálnák mintegy 50 millió évvel ezelőtt kezdtek kifejlődni, elődjük egy kutyakinézetű lény volt, amely a szarvasokkal és a vízilovakkal állt rokonságban. Ahogy fokozatosan áttértek a vízi életmódra, ezek az ősbálnák a tengerpartok mentén kezdtek terjeszkedni.
Az Atlanti-óceán átszelése 43 millió éve könnyebb volt, mint manapság, hiszen
Afrika és Dél-Amerika mindössze 1200 kilométerre helyezkedett el egymástól, és a nyugatias tengeráramlások is segítették az utazást.
Az átkelés így is 1-2 hetet vehetett igénybe. Ezért ezek az állatok valószínűleg már tudtak aludni a vízben, és nem volt többé szükségük édesvízre. Nem sokkal később már Észak-Amerikát is elérték, ahonnan korábban 41 millió éves megkövült fogak kerültek elő.
Minthogy a modern cetfélék utolsó közös őse 37 millió évvel ezelőtt élt, a mostani lelet feltehetően minden ma élő bálna őse is lehet - bár sokkal valószínűbb, hogy egyenes ági ős helyett inkább egy kihalt oldalághoz tartozó unokatestvér lehet.